Tanítónink, nektek jó, ha a gyerek már tud írni/olvasni mire iskolába megy?

4 évesen már tudtam írni-olvasni, mondjuk a szabályokat nem ismertem, szóval simán írtam jobbról balra, ha olyanom volt. Meg persze csak nyomtatott betűvel. Soha nem tanítgattak, valahogy ragadt rám, de ha valakinek olyan családi háttere van, hogy nagyon gyakran órákig vetítik neki a diafilmeket (azt a fajtát, amiben van egy kép, alatta 2-3 soros szöveg, aztán ha elolvasta az illető vagy felolvasták neki, akkor lehet hajtani), meg a családi házban nincs egyetlen szabad falfelület sem, mert mindenhol könyvespolc van, akkor ez egyáltalán nem csoda vagy érdem.

Már kisgyerekként rengeteget olvastam, ma persze már sokkal kevesebbet, mert nincs rá időm. Szóval van ennek előnye is. De hatalmas hátránya, hogy az egész általános iskolát végigunatkoztam. Ugye aki gyerekként sokat olvas, az simán találkozik a könyvekben az összes információval, ami benne van a tananyagban. Ráadásul a családfa másik oldaláról elég jó érzékkel vagyok megáldva a reál tárgyakhoz, úgyhogy még az se volt, hogy ültem volna a fizikakönyv fölött, mert nem értettem.

Ennek ugye megvolt az eredménye, úgy ballagtam el általános iskolából, hogy nem volt a tanulásra szükségem. Szóval nem is tudtam célzottan tanulni, ezt pedig nagyon megszívtam középiskolában. Első félévben két tárgyból elkaszáltak, ezzel meg is alapoztam ott a hírnevemet. Hiába szedtem össze magam később, a tanárok szemében már én voltam a rossz tanuló, úgyhogy soha nem sikerült egy elegáns bizonyítványt felmutatni.

@22, pedig elég jó volt az általános iskola. Normálisan megtartották az órákat, normálisan magyaráztak, én meg a háttértudásomból és az órai magyarázatokból éltem.

Csak épp középiskolában ez már nem volt elég, én erre az első dolgozatok után rájöttem, csak ahhoz is idő kellett, hogy megtanuljak tanulni. Történelem és idegen nyelv (német, addig angolos voltam) volt a két bukós tárgyam, ugye pont az a kettő, amihez a legtöbbet kell tanulni.

1. Nem tudod, hogyan jegyezd meg azt a rengeteg infót, nincs semmi taktikád rá.

2. Nincs türelmed, energiád.

Pont mint a sportban, nem tudsz helyből egy versenysport-edzést végigcsinálni, előbb alapozni kell.

nagyjából tökmindegy hogy anyaként mit csinálsz, a tanítónők többsége olyan vén és megkeseredett, hogy úgyis csak nyavalyogni fog. húsz éve is így volt, most az unokahúgaimnál is így van.

példa: miattam azért hívatták be elsőben az anyámat fogadóórára, hogy vizsgáltasson ki, biztosan le vagyok maradva a fejlődésben, mert szeptember másodikán még nem tudom leírni a nevem. aztán az öcsémhez két év múlva azért kellett bemennie, mert milyen bunkó dolog már, hogy megtanította a gyereket írni, most így a tanítónak extra energia hogy lefoglalja őt. (nem tanította amúgy, nálunk elég nagy szabadság volt a kötelezően iskolában töltendő időn kívül, mindenki azzal foglalkozott amivel akart. én varrni akartam és műszaki rajzot rajzolni (cserébe a mai napig csak a kézügyességem és a geometria a kiemelkedő területeim), az a nyüzüge öcsém meg elirigyelte az írásfüzetemet, és a családi béke kedvéért neki meg vettek egy olyat)

most az uncsik körül áll a bál, mert az egyik olvas, a másik nem, a harmadiknak meg nem ugyanolyan az írásképe, mint a nővérének volt, hanem csúnyább. mert nem érdekli.

nem jó. Unatkozni fog.

Írásnál az óvódás keze még nem alkalmas a feladatra, a fogás rosszul rögzül (gyorsabban fog fáradni), a betűk alakítása nem megfelelő, az írásülés ismeretlen fogalom... szóval nehezebb vele sokkal.

“Inkább adja a rossz pontokat, a magatartása rossz, mert unatkozik órán és zsizseg, mocorog.”

Nem minden gyerek zsizseg meg mocorog, ha unatkozik, az enyém nyugis, rajzol/fekszik a padon és figyeli a többit.

Ha nem tud megülni ott más gond van.