Tanítónink, nektek jó, ha a gyerek már tud írni/olvasni mire iskolába megy?

A fiam már 2 éves kora után kicsivel az autók rendszámtábláit betűzte. Bölcsibe menet ez volt a program. 3 évesen bármilyen hosszú szót le tudott betűzni (nem fejből persze, hanem ha látta leírva), 5 évesen a telefonomon Words of Wonders-ezett és már isten tudja hányadik pályán járt, a suliban az osztályfőnöke azt mondta, negyedikesek se olvasnak így. Sosem tanítottuk direktbe, őt ez érdekelte. A kishúga most 3 éves és hozzá se tud szagolni a betűkhöz, az X-et meg az Y-t ismeri és ennyi, nem egyformák. :)

Olvasásból ő sosem kapott házi feladatot elsőben. Viszont a tanítónéninek nem az volt az első reakciója, hogy jaj de jó, akkor vele nem is kell foglalkozni, hanem keresett és nyomtatott neki olyan feladatlapokat az órákra, amik nagyobbaknak valók és volt bennük kihívás még a fiamnak is. Nagyon szerette ezeket.

Ne tanítsd. Sokkal nehezebb a rosszul rögzült dolgokat kijavítani, mint jól megtanulni elsőre.

A tanító dolga sem lesz könnyebb, mert differenciálni kell, ami plusz idő, plusz munka, megosztja a figyelmét óra közben is.

A gyerek szempontjából hátrány, ha unatkozik.

Direktben tanítani azért nem szabad, mert egy éretlenebb idegrendszer esetén ez olvasási gondokat okozhat.

Hogy értsd: pl a b-d betűket keveri, mert még nem állt rá készen, te "megtanítottad". Onnantól elég nehéz, mert a hibás emléknyomot kell javítani, ahelyett, hogy fél év és egy első évfolyamos előkészítő szakasz után simán venné ezt az akadályt. De ez kiragadott példa, bármi más olvasási nehézséget is okozhatsz vele.

De van aki azért tud olvasni, mert érdekelte és kérdezgetett, szülő válaszolt, ez teljesen oké, valószínűleg az ő idegrendszere ezen a téren addigra már megérett erre.

Előnye szerintem nem lesz, én az utóbbi, spontán módon tanultam meg olvasni első osztály elejére, nem voltam később zseni. Mindenki máshogy érik.

Én kérdezgettem a betűket, így ovi nagycsoportra már egy kicsit tudtam olvasni, és nagybetűkkel írni is. Ettől még elsőben tanultam meg a folyóírást, és az olvasási képességeim is fejlődtek.

Sajnos a tanító nem igazán foglalkozott azzal, hogy sokat unatkozom. Mert nem zavartam, csöndben ültem. Pedig nem lett volna nagy dolog a kezembe nyomni egy könyvet. Vagy beírni az üzenőbe, hogy keressen anya egy jó könyvet, amit órán olvashatnék magamban. Azért ez még nem a differenciálás magasiskolája.

#18 Én is pontosan így voltam. Nagycsoportban már olvastam, nyomtatott betűkkel írtam, a folyóírást a suliban tanultam meg. A szüleim sem tudták, hogy tanultam meg olvasni. Érdekelt, megtanultam, ennyi. Értelmetlen lett volna tiltani.

Elsőben viszon, amíg a többiek betűztek, én és még néhányan, akik tudtunk olvasni, halálra untuk magunkat. Pedig mennyire egyszerű lett volna addig valami más feladatot adni nekünk, vagy engedni, hogy könyvet olvassunk.

De, van előnye. Az én gyerekem imád olvasni, olyan 500+ könyvnél jár már, amíg a többiek még dadogva olvasnak másodikban egy-egy mondatot. Szövegértési dolgozatai is remekek, illetve rengeteg érzelmet/helyzetet átél olvasás közben, ezzel is fejlődik a személyisége. Az más kérdés, hogy unatkozik, neki nem készít a tanár külön feladatokat, de elnézi, ha nem dolgozik órán, csak a dolgozatokat írja meg, így több pihenőideje van a suliban, nem fárad ki. Az óra anyagát követi, így mindig tudja miről van szó, csak közben rajzolgat vagy pihen vagy másokat néz.

Egyébként én kifejezetten utálom, hogy a lassabb gyerekekhez kell alkalmazkodni, nekik vannak külön lapok, van amelyik mindenféle nehézség miatt csak 20ig számolt, amíg a többiek 100ig.. A differenciálásnál a gyorsabb felfogású gyerekekre is kellene gondolni, a mi sulinkban a mi tanárunk nem gondol rá, máshol meg igen. Nem az enyém az egyetlen jó képességű gyerek, kb 5-en vannak az osztályban, 10 gyengébb tanuló van, a maradék 7 gyerek meg 3-4es, átlagos..

Írásnál is előny, amelyik ügyesen ír, az jól is rajzol, hisz a betűket megformálni ugye aprólékos meló, az pedig nem hátrány, ha erősödnek az izmaik, gyorsabb munkatempójuk lesz. Esetleg helyesírásnál kavarhat be(az enyém az elején hallás után írt, pl ucca), de amint elkezdett többet olvasni, ez rendeződött.