Szülők hogyan tanulnak együtt felsős gyerekkel?

Tollbamondás nincs náluk. Magától tanul én feladatsorokat adok neki időre. Mert amin elszokott úszni a jó jegy, hogy szétszórt és kapkod, ezért kinarad 1-2feladat.

Eddig ez sem volt, de elég necces lett a félévije, mert az utolsó hónapban nagyon szétesett ( bedurrantak a hormonok) így most már kell itthon gyakorolnia heti 1-2 órát.

Amit most írni fogok, nem ideális, de sajnos nálunk ez jelenleg így megy:

5-es lány: Ha nem ülök mellette, nem csinálja. Külön nem gyakorlunk, bőven elég a leckét megíratni vele. Ha dolgozat van, akkor fejezetenként elolvassa ő, vagy elmondom, mi van ott, és utána kikérdezem. A lexikális dolgokhoz jó feje van, órán a legtöbb dolgot megjegyzi, úgyhogy ezekkel kevés a dolog, a matekkal küzdünk. Félévkor mindenből ötös lett, matekból hármas.

6-os fiú: Ő a matekot érti, meg is csinálja magától, a magolós dolgok mennek neki nehezebben. Töriből, természetből wordwallon szoktam neki doga előtt gyakorló feladatokat összeállítani, azokat szereti. Önállóbb és eszesebb, mint a húga, de a bizonyítványa inkább négyes.

Szerintem amúgy elvárható lenne, hogy önállóan tanuljanak, csak ez nálunk nem megy valamiért sajnos.

Szerintem nagy általánosságban a felsős gyerekekkel már nem kell leülni tanulni.

Legalábbis nálunk nem.

Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.

Szokták Vekerdyt emlegetni, aki állítja, hogy az iskola az a gyerek és az iskola dolga, és a szülőnek nem kell ebbe belefolynia. Ne tanuljon a gyerekkel a szülő, mert az nagyon sok konfliktusforrás, és megromlik a szülő-gyerek viszony. Szerinte ha megbukik a gyerek, majd legközelebb jobban tanul. Azért szerintem ő a saját ideális gyermekeiből indult ki. Velem sem tanult anyám soha. Csináltam magamtól.

A lányom is tanul egyedül, a fiam meg nem.

Talán ez nemektől is függ, a lányok szorgalmasabbak.

Azért azt megnézném, hogy megbukik egy gyerek egy tantárgyból, ettől hirtelen megijed, és majd elkezd vadul tanulni. A valóság az, hogy a gyerek inkább feladja. Ezért szerintem nem szabad idáig eljutni.

Egyébként manapság egyre több pszichológus kezdi mondogatni, hogy mégis kell tanulni a gyerekkel.

A fiam egyébként adhd-s, és semmit nem tanul, ha nem noszogatom. Biztosan valahol én is elrontottam, de tragédia. Mostanra ott tartunk megint, hogy még az írásbeliket is át kell néznem, mert a félévi bizi előtt írták be hirtelen a tanárok az összejött házi feladat egyeseket, így több tantárgyból is egy egész jegyet rontott. Én meg itt örültem, hogy a gyerek megírja a leckéit. Közben meg dehogy, csak nem írták be a tanárok.

A töri a legnagyobb tragédia, mára ott tartunk, hogy még elolvasni sem hajlandó. Igaz, a tanár is pocsék, nagyon utálja az egészet. A matek az általában megy neki, de ha sok egyhangú feladatot adnak fel, akkor azt egyszerűen nem írja meg.

A lányom alapvetően tanul egyedül, bár ő már középiskolás, de ennyit soha nem tanultam vele. Néha jön, hogy nem ért valamit, akkor segítek, de egyébként csinálja, ami a dolga.

Nálunk a szüleim nem tanultak velünk, mert abból mindig csak kiabálás és sírás volt.

Ha kellett valami, akkor magántanárhoz jártunk, nálunk ez a módszer bejött, három gyereknek mindenkinek kitüntetéses diplomája lett, egy jogász, egy orvos egy informatikus. Kettő csinált phd-t is, a harmadiknak meg lett egy második msc-je munka mellett.

Szerintem ez függ a gyerektől is, és az iskolától is.

Én azt látom a gyerek osztályában, hogy vannak olyanok, akik kitűnők saját maguktól is,vannak olyanok, akikkel tanulnak otthon, de mivel gyengébb képességű, olyan hármas szinten van, van olyan, akit konkrétan lesz@rnak otthon, bár nem buta, ezért vannak rossz jegyei, és van olyan is, mint a gyerekem, jó képességű, de azért nem lehet elengedni a kezét.

Ötödik osztály. A matekot nagyon nyomon követjük pl, arra törekszünk, hogy minden feladatot, amit a tanár felad, megértse, meg tudja csinálni. Ez a legnehezebb, mert ha lemarad, akkor nem tud rá építeni. Szóval nagyon odafigyelek, hogy a matek menjen. Mindig átbeszéljük a leckét, és hogy értette-e, ami volt az órán. Sajnos a tanár nem túl türelmes, és sokat segítene, ha bontva lenne az osztály képesség szerint.

A többi, tanulós tantárgyat is együtt tanuljuk, töri, természet, versek, ének néha.

Tollbamondásra, szövegértésre nem szoktunk készülni külön, de szinte nincs is, nem úgy, mint alsóban.

Ez sok mindentől függ.Gyerekfüggő is ( feladat tudatos, érdeklődő, beletörődő,stb...) és függ attól, hogy mennyire lett rászoktatva, milyen hatások érték alsóban pl.

Két gyerekem van. Az egyik 3- ős, ő már elsőtől teljesen önállóan magától tanult eddig, 3 év alatt összesen kb 5* ültem le vele verset tanulni, egyszer-kétszer meg angolt, és egyszer matekot.

Az online tanulásnál teljesen önállóan nyitotta ki a laptopot, kapcsolta be, és jelentkezett be órára, majd ki, aztán írta meg a leckét. Sosem noszogattam. Ha így megy tovább, felsőben sem kell talán majd vele tanulnom. Náluk jók a tanárok, az osztályközösség, érti az anyagot, és érdekli is az anyag. Végig kitűnő tanuló volt eddig.

Másik 6-os, alsóban végig szivatták a tanárok, elvesztette az érdeklődését, nem akar, nem szeret tanulni, szó szerint SEMMIT sem csinál, ha nem rugdosom. Rossz az osztályközösség, sok tanár pikkelős, és rossz modorú. Leckékért könyörögni kell.

Sok kudarc érte, és türelmetlen fajta, totál nem érdekli a tanulás - már.

Ezt több szülőtől hallottam már az osztályában.

És azt is hogy sok viszi különböző különórákra.