Akik tanulnak a gyerekükkel, hogy élik meg?

Engem is zavar, ebben is kell önállóságra szoktatás. Én suliban egyedül készültem, de sokkal jobban szerettem másokkal, így barátnőkkel szünetben, meg különtanárral vagy bárkivel itthon. Még a rendrakás is kevésbé készít ki, ha legalább nézi valaki, szóval ez felnőttként is megmaradt bennem.

A gyerekemmel együtt készülünk, neki változó, hogy megy jobban, néha igényli, néha nem, de ahogy növekszik az anyag mennyisége, úgy igényli jobban, mert a hosszúakhoz nincs türelme, meg pl verset tanulni nincs.

Úgy szoktuk, hogy átjön velem egy légtérbe, megnézzük a feladatot, mondom csinálja meg, ha nem érti szóljon, és rá se nézek csinálja az ágyamon. De amint elmegyek mosdóba, visszajövök, nem csinált semmit, folyamatosan ott kell lennem mellette, ha sokat nem is teszek hozzá a dologhoz, a jelenlétem kell neki.

Nálunk ugyanez. 10 éves lány (ötödikes) és 12 éves fiú (hatodikos). A kicsi a szóbelit nagyon könnyen tanulja, a verset egyszer elolvassa, és tudja, de az írásbelivel küzdünk, ha nem ülök mellette, nem csinálja. A nagy fordítva, az írásbelit így-úgy megcsinálja egyedül, de a szóbeli egy katasztrófa. Nem jöttem még rá, hogy valóban képtelen-e egyedül, vagy csak lesz.rja, mindegy is. Ha nem ülök mellette, és nem töltöm az agyába mondatonként a törit, természetismeretet vagy a verset, egyest kap belőle. Próbáltuk.

Szerintem sincs ez ennyi idősen már rendben, valamit valahol nagyon elszúrtam, de most már ez van, nevelési célból nem fogom hagyni, hogy megbukjanak.

Én nem gondolnám, hogy az a szülő, akinek nem tanul egyedül a gyereke az elszúrta volna. Vannak ilyen gyerekek és kész. Szerintem az a rossz szülő, aki tétlenül nézi, hogy sorozatosan rossz jegyeket hoz a gyerek. Ha leszúrod, és megkéred, hogy tanuljon, az nem mindig elég.

Ha veled csinálja balhé nélkül, annak még örülj.

Nekem adhd-s mindkét gyerekem.

A lányom 6.-ig nem igazán akart semmit tanulni, bár jó esze van. Amikor hozta a rossz jegyeket mondtam neki ,hogy mostantól kikérdezlek, segítek, hát ment a balhé. Hagyjam békén, ő tud egyedül is tanulni. Aztán úgy voltam vele, végülis megbukni nem fog, ha hármas, akkor majd tanul szakmát, és kész. Aztán 6. második félévében elkezdett tanulni, onnantól 4,5 feletti átlagot hozott, fel is vették egy gimibe. Ő akart oda menni. Sajnos most megint elég rossz jegyeket kap, aggódom is rendesen. De megint ott tartunk, hogy mondom neki, hogy jöjjön, kikérdezem, elmagyarázom, és rámvágja az ajtót. 15 éves, nem fogom erőltetni, akkor ez van. Valahogy leérettségizik, aztán tanul szakmát érettségi után, mert ha így folytatja, diploma nem lesz.

A kisebbiknek viszont sajnos a figyelemzavar mellett a beszédértéssel is gondjai vannak. Rá tényleg nem akarom hagyni, mert akkor meg is bukik. Nem nézem át minden egyes leckéjét, de minden héten van minimum egy házi feladat hiánya. Nem írja fel, hogy mi a lecke, megőrülök már tőle. Amit felír, egyébként azt megcsinálja, legalábbis az írásbeliket. A szóbelit ki sem nyitná, ha én nem erőltetném. Balhézik ő is miatta sajnos. Töriből minden alkalommal sírás van. Sajnos a tanár is egy állat, szóval ezt valahol meg is értem. Vele is volt már, hogy feladtam, mondtam akkor nem érdekel, csináld egyedül, vagy ne csináld. De aztán lenyugszik, és fél óra múlva jön oda, hogy akkor tanuljunk együtt. A törit meg a természetet szoktam rendszeresen kikérdezni tőle. Irodalomból a verset azt önként felmondja, nyelvtanból ritkán van egy-két definíció, de abból ügyes, angol jól megy neki. De nem tudom 7.-től mi lesz, mert ott már nagyon sok a tananyag, én sem fogok erre ráérni.

4,5-ösöket kap így, kivéve töriből, ott már jó sok rossz jegye van, jelenleg a hármasért küzdünk.

Szóval, hogy hogy élem meg? Nagyon rosszul. Nem azért, mert azt gondolom, hogy nevelési hiba, és én rontottam el. Hanem azért, mert idegileg kikészít, hogy folyton sírás van a tanulás körül. A fiamnál ott van ez a kettősség, hogy nem akarja csinálni, de tudja, hogy kéne, és ezért folyton kiakad. Amúgy mutattam neki tanulási technikákat, vázlat, gondolattérkép, kiszínezem a tankönyvet, kiírom a főbb fogalmakat, lerajzolom stb. De valahogy nem igazán hajlandó ezeket alkalmazni. Pluszban úgy érzem, hogy a tanárok sem igazán partnerek, főleg töriből. Gondja van a magatartással, ezért ott szivatja a gyereket, ahol éri. Már voltam nála, de gyakorlatilag kiröhögött. Elég nehéz így motiválni a gyereket, ha a tanár ellenem dolgozik.