Miért ítélkezett akkor mindenki,holott most ők abszolút nem bírnak a saját gyerekükkel?

Mostanában minden ismerősnek, rokonunknak lett babája. a közeli rokonokkal akikkel szoros a viszony és össze járunk nálunk volt elsőre baba. Most már 3 baba van a rokonságban. Engem a terhesség alatt is folyamatosan okosítottak, megjegyzést tettek hogy mennyit ehetek vagy h de kicsi a hasam. A szülés után meg a gyerekek nevelését illetően kaptam oktatást nem tanácsot hanem hogy hát ezt igy kell mert ők tudják. (a gyerekeim tényleg nagyok jók szeretem őket az anyaságot, a férjemmel is jó a kapcsolatom)

De igy is megkaptam hogy én csak a gyerekekkel foglalkozom mondjuk szülés után 6-7 hónappal mi mást lehet csinálni.

Na és jöttek náluk is a gyerekek. Konkrétan egyik se bírja a saját gyerekét elviselni. Nem bírják hogy sír, vagy hogy kelni kell hozzá, vagy csak azt hogy nem lehet azt csinálni amit akarsz.

Én nem oktatom őket mit hogy kellene csak látom hogy ők tényleg egy gyerekekkel is teljesen kivannak bukva, panaszkodnak. Míg anno én semmit se mondtam hogy így kivagyok v úgy kivagyok, tettem a dolgom mégis engem szóltak meg. Miért ilyenek az emberek?!

Semmi rosszindulat nélkül csak nem értem mi a jó nekik ebben?