Kit mennyire sokkolt le, amikor kiderült hogy kismama, de abszolút nem tervezte?
Igazából velem annyi a helyzet, hogy kimaradt a menstruációm, és bár védekezünk, nagyon beparáztam, hogy terhes vagyok. A párkapcsolatom működik és a párom örülne is a babának, én viszont nem vagyok olyan stabil mentális állapotban, hogy örüljek neki, sőt egy terhességet egyenlőnek tartanék az öngyilkossággal jelenleg. Ma reggel csináltam a tesztet, ami hálisten negatív lett, de éjjel meg azt álmodtam, hogy pozitív lett. Felébredtem és majdnem egy pánikrosszullét kerülgetett. Kellett vagy fél óra mire lehiggadtam és megcsináltam tényleg a tesztet. Úgy éreztem, ha pozitív lenne, valószínűleg a mentő vitt volna el. Eddig se voltam soha oda, hogy gyereket akarjak, most meg egyenesen azt érzem, hogy lehet, hogy soha nem fogok akarni. Akkor viszont a páromat megfosztom az ilyesféle dolgok örömétől.
Kíváncsi vagyok mások, hogy kezték azt a percet, amikor kiderült, hogy terhesek, de egyáltalán nem akartak azok lenni? Megtartották vagy nem? mennyi idő alatt tisztázódott le bennük a tény? Sírtak-e sokat hirtelen? És mennyire határozottan érezték azt, hogy hiába van bennük már, de mégse akarnak szülni? A kezdeti pánik átfordulhat jó irányba, vagy még rosszabb lelki állapotba is kerülhet egy nő? Félek, ha terhes lennék, és megszülném, meggyűlölném a babámat, hogy elvész miatta a szabadságom.
Néha meg megbotránkozok magamon, hogy milyen ember vagyok, hogy ilyenekre gondolok. Miközbe teljesen ideális a párom apának.
válasza: válasza:Pont egyik nap gondolkodtam el ugyanezen. Pont úgy vagyok vele, ahogy te is.
Ha terhes lennék, nem vetetném el, mivel tudom, hogy azzal a lelki teherrel nem bírnék megbirkózni. Viszont akkor a terhességet és a szülést is végig kellene csinálnom, és biztosan nem úgy élném meg, mint azok akik egész életükben erre vágytak.
Hiába mondják sokan, hogy egyből megszereted, meg feléled az anyai ösztön stb. Biztos vagyok benne, hogy nem működünk egyformán és van, aki nem csodálatos örömként éli meg a terhességet különböző okokból kifolyólag.
Ha viszont nem borítja el az ember agyát a rózsaszín felhő meg a "jaj én a gyerekemért mindent kibírok" harcos anyai ösztön, akkor biztos sokkal nehezebb átvészelni ezt az egészet.
Nagyon remélem, hogy majd nálam is beüt ez az őrület, hiszen enélkül el sem tudom képzelni, hogy fogom bírni. Szeretnék majd egyszer amúgy gyereket, de sem a terhesség, sem a szülés, sem a szoptatás, sem a csecsemőkor nem tetszik. Kb. úgy 1 éves kortól tudnék mit kezdeni egy gyerekkel, inkább legyen nagyon durva dackorszaka, mint az előbb felsoroltak... De ugyebár ez nem kívánságműsor.
Az anyák hangosabbik része már azért keresztre feszít, mert nem élvezed minden pillanatát vagy még ki ismered mondani, hogy mi az ami neked nem tetszik, mert akkor már nem való neked gyerek. Csak a 100%-ig teljesen önfeláldozó, magát minél jobban sanyargató és ezt perverz módon élvező mártír nők valók annak egyesek szerint. Hát lehetséges, hogy az elején velük jobban járnak a babák, de életük nagyobb részében már nem erre van szükségük.
Remélem érkezik valós tapasztalat is.
válasza:nekem szerencsére nem volt még ilyen. én sem örülnék babának, biztosan lesokkolna.
nálatok ott a gond,hogy a párod már örülne a babának,te meg lehet sosem akarsz.ezt muszáj lesz átbeszélnetek. nem akarok rossz indulatú lenni,de ez olyan ellentét,ami akár a kapcsolat végét is jelentheti. nincsenek kompromisszumok,hogy hát akkor félig lesz gyerekünk . beszéljétek meg.
ha nem vagy stabil mentális állapotban,akkor akár egy orvost is felkereshetsz. próbáld magadban ezt letisztázni. hogyha arra jutsz,hogy sosem akarsz gyereket,akkor mindenképp közöld a pároddal. van ilyen,csak az a fontos,hogy egyezzenek a szándékok!
3-as!
Azt hiszem teljesen egy rugóra jár az agyunk!!! Az elvetemültebb "mindent a gyerekért, mert ő az élet egyetlen értelme" anyák nekem is kicsit "perverznek" tűnnek... Nem szimpi ez a beszűkült látásmód.
Lehet, hogy sosem lesz gyerekünk, vagy max nagyon későn?
Elvetetni nekem is nagy lelki mizéria lenne, de megszülni és csak köré építeni az életet se tetszik...
És már marha uncsi, hogy mindenki kérdezgeti mikor lesz már gyerekem, meg lassan én vagyok az űrlény a korombeliek, meg a pár évvel fiatalabbak között, hogy miért nincs gyerekem, mikor már a 20 évesek babakocsiznak. Valahol amúgy bánt is a lelkem mélyén, de az agyam távol tartana nagyon a gyerek témától.
válasza:De jó :) én 2 negatív teszten vagyok túl. 1 Hét különbséggel csináltam őket, viszont még mindig nem jött meg a mensim. Nem szokott ilyen előfordulni. Remélem nem valami betegség van a dologban.
Azért megnyugtat, hogy nem egyedül vagyok így, viszont szerintem a normálisnál jobban rá vagyok feszülve a témára.
válasza:A mondandód, megjegyzéseid alapján én azt látom, hogy te soha a büdös életben nem akarsz gyereket.
Ezt eddig nem közölted a pároddal? Soha nem beszéltetek erről?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!