SNI-s gyermek értékelése megegyezik a nem SNI-s gyermekekével?(iskolai osztályzás)

25 éve a padtársam is szerintem sni volt, ő irhattam szünetben, sokszor kapott valami könnyítést,

Nála : betű és számcsere, olvasni gimibe döcögve, a nyelvvel szenvedett, matekban állandóan tévedett.

A tanár leste neki a részpontokat, ha a logika jó volt de elcseszte a számokat akkor ezt figyelembe vette, másnál nem.

Mindig volt lehetősége javítani

Így is 3 as tanuló volt masszívan

Az SNI nevében is az van, hogy sajátos igény - tehát az adott gyerek sajátosságát kell figyelembe venni. Tipikus, hogy több időt adnak például. Vagy szóban feleltetik, ha írásban vannak nehézségei. Föl is menthetik bizonyos tárgyakból. Tárgykönnyítésről még nem hallottam, de előfordulhat.

Mondjuk általános iskolában én amúgy sem tartom jó ötletnek az osztályzást, pláne alsó tagozaton. Lehetővé teszi a gyerekek összehasonlítását, de erre nincs szükség, mindenkit magához és a saját képességeihez kéne hasonlítani, meg ahhoz a szinthez, ami a következő évfolyamba továbblépéshez szükséges. Osztályzás nélkül a kérdésben föltett probléma is megszűnne.

"Egy sni-s maxon nem teljesit annyit mint maxon egy nem sni-s."

És? Ezért SNI. Akinek meg nincs lába, annak adjunk ötöst testnevelésórán?

Három éve érettségiztem és diszlexiás, diszgráfiás vagyok. Nálunk figyelembe vették azt, hogyha valaki diszes. (Környezetemből ki indulva a legtöbb sni-s alapból kap felmentést helyesírás értékelése alól, sőt sokszor idegennyelv osztályzása alól is.) Ebből kifolyólag azért nem kaptam rosszabb jegyet, mert akaratlanul elhagytam a szavak végén a betűt/betűket vagy felcseréltem őket. Az én tanáraim soha nem vontak le pontot azért, mert helyesírásilag nem voltak tökéletes a dolgozataim, mivel a tartalmat figyelték. Tudtam-e a választ? Ha igen akkor jár a pont, ha nem akkor meg 0 pont. Mindenki mást is így osztályoztak, kivétel magyar dolgozatoknál, ott természetesen muszáj volt figyelni a helyesírásra a többi nem sni-snek. A korábbi tanulmányaim alatt a legtöbb tanár azért figyelembe vette az osztályzásnál a tanulásba fektetett energiát is.

Általános iskolában meg vegyes volt. A többség a fenti módon kezelte a diszeseket, egyesek pedig nem. Az utóbbi esetben pedig "túl kell élni", mert nem segít az, hogyha a szülő bejárkál beszélgetni a tanárral ( saját tapasztalat).

Elvileg a kövelteménynek objektívnak, s összehasonlíthatónak kéne lennie. Az más kérdés, hogy milyen úton jutunk el oda. Vagy a gyerek teljesítményét, órai munkáját hogyan veszi figyelembe a tanár.

Pl. az én fiam figyelemzavaros és beszédfogyatékos. Eddig végig 4-es volt töriből. Most az idén új a töritanár. Kihívta felelni, össze-vissza dadogott, nem tudott egy ép magyar mondatot kinyögni. Amúgy itthon átvettem vele az anyagot, de sajnos tudom, hogy soha nem lesz képes összefüggő kiselőadást tartani egy témáról. Hármast kapott, pedig ha le kellett volna írni, biztos legalább egy négyesre tudta volna. Nem szóltam, mert oké, integrált iskola, ez az elvárás.

A következő nap meg kapott órai munkára egy egyest, mert az óra utolsó 5 percében nem jegyzetelt. Be is mentem a tanárhoz, megmutatta az órai munkáját, amire egyest adott, 2 oldalt írt a gyerek egy 45 perces órán. Eléggé kiakadtam, hogy ez az egyes órai munka?! Ráadásul figyelemzavaros a gyerek, és eleve 6. osztályban írjanak 3 A4-es oldalt egy tanórán, ez normális ember?! De hiába is mondtam neki, minden lepergett. Szóval itt azért szerintem ez nem volt jogos. De sajnos nem tudok mit csinálni, mert minden elől elzárkózott. És úgyis mindenben a tanárnak van igaza. Mi, szülők hiába is mondunk bármit.