Aki tud kollégiumot, ahova kifejezetten ép értelmű általános iskolás autisták járnak vagy fogadnak ép értelmű autista gyereket rendes általános-kollégiumában?

Van, amikor egy hét van, ma már három idegbajt lenyomott.

Inkább más üsse/büntesse mint én(bár szerintem nem ütnék meg, bár határozottan tartok a mostani sulijának iskolaőrétől), teljesen tönkremegy így a kapcsolatunk, alig bírom már megállni, annyira nehéz ilyenkor. 10 évesen simán ottaludhatna máshol 4 estét egy héten, négy nap sulival, hétvégére hazajönne. Gyerekek tömege jár így iskolába a világon, meg az országban is, szerintem nem sokban különbözik az iskolaotthonos rendszertől, ahol 5re érnek haza a gyerekek.

Egyszer-egyszer engem sem zavar, de évek óta ez van, kikészültem, hogy mikor nem várnám akkor csap le, és eltűnik az előző normális gyerekem, és egy kifordult gondolkodású ember veszi át a helyét. Nem bírom már, eltelt több év, kikészültem, az én életem meg csak a gyerek. MINDIG. Mint egy rohadt hullámvasút, ami kis mértékben még élvezhető is, de innen nem engednek leszállni évekig. Próbáld ki, az elején lesz türelmed, utána megőrülsz te is. Már elég nagy az ilyesmihez, mindkettőnk érdeke lenne, hogy többet legyünk külön, és normális iskolákba egyszerűen nem veszik fel, az autisták kibuknak tőle, ott ő is szenved, az adhdsokkal folyamatosan verekszik/üvölt, átlagos gyerekek közt rendben van, csak néha problémás, de akkor nagyon.. ezt is úgy szereztük, hogy ismerőshöz bejelentkeztünk, pedig nem lakunk ott. Utolsó esélye, de már most látom, hogy el fogják küldeni, mert a napi 4 óra is sok nekik belőle. Nem én vagyok az egyetlen, csak itt a környéken 5 szülő van így, mindegyik gyerekétől garantált az őrület, csak mindegyikünkétől máshogy. Az egyik pl "csak" folyamatosan problémázik és aktív, mindent meg kell neki magyarázni, mert addig nem hagy békén, amíg meg nem értette, de nem érti meg könnyen folyamatosan erőszakosan faggat/beszél hozzád, bizonytalankodik. Ezt is mondhatnád, hogy apróság, de éveken át nem olyan apróság. Másiké mindenen hisztizik, erőszakosan nyomul, folyamatosan megérint, ölel, bújik, puszil(engem is), beszélgetne, ha nem beszélsz vele rádparancsolna, hogy beszélj, annyit akar belőled, hogy nagyon nehéz vele. ÉS mind, az enyémmel egyetemben autisták, mikor tök mások, csak annyi a közös bennük, hogy kiborítóan viselkednek másokkal, és egyik sem érdemel támogatást, mert megvan mindkét kezük, lábuk, eszük.

Apróságnak tűnhetnek, de ezek nem azok. Ha ilyen világban élnél feltűnne, a kegyetlen pszichés nyomás, amit okoznak, hosszú éveken át. Nem tudom hova tenni, hogy néha néha megőrül, kiszámíthatatlanul, mikor előtte képes volt mindenre.