Aki tud kollégiumot, ahova kifejezetten ép értelmű általános iskolás autisták járnak vagy fogadnak ép értelmű autista gyereket rendes általános-kollégiumában?

Igazából leginkább sima kollégiumot keresnék, normális közeget(nem bírja a többi nehezebb gyereket), de integráló iskolából is kevés van, gondolom kollégiumban szinte lehetetlen ilyet találni, a GYODot elbuktuk, iskola nem veszi be 4 óránál tovább, gyógyszer nem hat, úgy érzem megfulladok. Semmi baja a gyereknek, "csak" nem csinálja, amit mondasz, mindegy mi az, és ezért képes a végsőkig elmenni sírás-harc terén, teljesen kiszámíthatatlanul kapcsol be ez nála. Egyébként jó a kézügyessége, folyékonyan beszél, kifejezetten intelligens, nem veszed észre, hogy autista, csak bestresszel és képes nem megcsinálni dolgokat, amik amúgy rendkívül könnyűek lehetnének, akár annyi, hogy húzzon egy vonalat, vagy rajzoljon bármit. Kötetlenül remekül kijön másokkal is, felnőttekkel, gyerekekkel egyaránt, egy két dolog idegesíti csak, de amúgy nem tűnik fel senkinek, hogy autista, amíg nem kezd abszurd dolgok ellen tiltakozni, nem megy/nem csinálja/nem tudja. De tudja, el tudja mondani a lépéseket, tudja mit várnak tőle, hogyan kellene végrehajtani, csak nem csinálja mert úgy érzi nem tudja/nem akarja, és ha erőlteted, agresszívba is átmehet.

Egyszerűen nem bírom már.

Nem tudnak vele mit csinál, a PDA vizsgáló auti spec embernél nem jött elő egyik tünet sem(többször voltunk nála), nem is értette mit keres rajta autizmus kód, neki mindent megcsinált, tök normális. Másik helyen meg azt nem értik, hogy rakhatták rá az integrálhatót, annyira nehéz eset(ugyanúgy szakember.

A gyógyszer, ami együttműködővé tenné és szorongást is old nem hat, most vezetjük ki pszichiáteri javaslatra.

A gyerek autista és adhds, de csak annyi a tünete, hogyha kérnek valamit/csinálni kell valamit,nem csinálja, ha erőltetik néha agresszív, máskor gond nélkül megcsinálja, ami ugye minden kötött helyzetet, közösségben létezést ellehetetlenít. Mióta itthon tanul, azóta kikészültem.

Egy átlagos gyerek nem ezzel jár, mind jár bölcsibe, oviba, iskolába, szülő mellette tud dolgozni napi 6-8 órákat. Az enyém nem ilyen.

Most végigmegyünk a gyod pontokon(most zajlott a vizsgálat), az enyém képes önállóan étkezni, öltözni, tisztálkodni, bárkivel elbeszélget, rád néz, kiemelkedően értelmes, kiválasztja a dolgait, összehajtja, megcsinálja magának az ételeket, amiket meg is eszik normálisan, viselkedése is csak 3 pontos a 4ből, de néha "bekattan" nála valami, vagy napi többször, vagy hetente, és olyankor teljesen őrült módon ragaszkodik ahhoz, hogy nem tudja, eltelik 10 perc(ha nem erőltetem csak ennyi kell), és megint normális. Most is, mire kiírtam a kérdést, képes volt rajzolni, amiért az előbb visított mint a sakál, hogy nem tudja. Előtte nem. Iskolára készülve gyakoroljuk a kézműveskedést(illetve azt, hogy csinálja, amit kérek, akkor, amikor kérem), kértem, hogy rajzoljon bármilyen dolgot. Nem. Kértem, hogy akkor legyen őszi. Nem tud. Felsoroltattam vele az őszi dolgokat, elmondattam vele a lépéseket hol akadt el(sehol, mindent tudta, de nem tudja, miért nem tudja/akarja csinálni), idegbajt kapott, én is. Kiírtam a kérdést, aztán pár perc után visszahívtam, bármilyen instrukció nélkül megcsinálta. Ez az életünk. Nem bírom, világéletében ilyen volt, még mindig ilyen, nem fog változni, eltelt egy csomó idő, és még mindig ugyanez a problémánk, hol ilyen, hol olyan, szélsőséges, nincs benne rendszer, csak annyi, hogy "csinálni kell" dolgoknál jön ez elő, vagy imádom(amikor "normális"), vagy nem bírom elviselni(amikor nem), kikészít az egész. Ha hamarosan nem jutok vissza emberek közé, megbolondulok.