Kérnél felmentést a lányodnak ebben az esetben?

Nálunk is volt ilyen, szerencsére többen voltak bénák, a tanárunknak tornász múltja volt, szóval erre különösen ráfeküdt.. meg a kosárra.

Mekkora szégyen volt, 4 évig én voltam az utolsó minden kosarazásnál, akit választanak, ugyanakkor más sportban kiemelkedően teljesítettem, versenyre is vittek. Igen, összesúgtak, hogy lehet ilyen béna, ahogy én is összesúgtam mással, ha valaki másban volt béna. Ez az élet a tiniknél, a tolerancia még nem fejlődött ki teljesen, érzelmek/helyzetek kezelése nem a legjobb. Én is befordultam és megéltem a szégyent, égett a fejem, "mindenki engem néz", volt, hogy sírtam is, de igazából csak egy kis szorongásoldó xanax kellett volna, mert túlreagáltam. A saját sérelmem sokkal nagyobbnak éltem meg, mint amilyen volt.

Közösségben meg kell tanulni létezni. Amúgy az én önbizalmam tök nagy volt, szerettem magam, csak a szégyenérzetet kezeltem rosszul, felnőtt koromra is kihatott. Pszichológus nem segített volna, később gyógyszer segített kezelni az extrém szorongást. Ez se nem bullying, se nem kikezdés, egyszerűen feltűnést keltően béna, amit a tinik még nem kezelnek jól, beszélnek róla, és fogadni mernék, hogy van, hogy ő is pusmog másokról. Az igaz, hogy hangoztatni kell, hogy béna vagy, ha kimondod, kevésbé érzed tőle rosszul magad, de még hasznosabb, ha ellesi mit csinálnak mások, amikor ők bénák. Van, aki remekül kezeli magától, pl lebecsüli azt a területet, amiben rossz. Nálunk rajzból volt ilyen egy gyerek, folyamatosan hangoztatta ez mekkora hülyeség, mennyire nem érdekli, minek kell ezt, sosem lesz rá szükség.. róla is pusmogtunk, mert anyám, de rosszul rajzolt, de gyorsan túlléptünk rajta valamiért, én meg úgy éreztem, hogy a baráti kapcsolataimra is rányomja a bélyeget(a kosár csapatjáték ugye, sokszor kaptak ki miattam)..

Szerintem túlreagálja, és ha a fejedben ez megfordul, menj te is kezeltetni magad. Az életnek vannak szar részei, nem lehet kimenteni belőle mindig, ez a minimum, amit tiniként meg kell tanulnia kezelni. Már első osztály 3.napján azzal jött a gyerekem haza, hogy van az osztályban, aki olyan béna, hogy nem tudja, hogy a 7 vagy a 4 a több, meg olyan is, aki nem tud kört rajzolni. Mindkettőn segítettek a tanárok egyébként, mindkettő sokkolta a kicsiket, be is szóltak nekik, az enyém meg viselkedni nem tudott/helyzetet kezelni, azon bezzeg nem segítettek.. Szóval örüljön neki, hogy "csak" ilyen baja van.

Szépen elfogadásra kell nevelni őket, de ez évek munkája, tiniktől ez még jó reakció is, semmi extrát nem csináltak egyébként, csak beszéltek róla. Megbeszélhetik, mit gondolnak, akkor is, ha a másik a közelben van, hiszen osztály, hol lenne, ha nem a közelben. Szerezz neki egy xanaxot, majd rájön, hogy "nem nagy dolog", sőt mérget vennék rá, hogy őt is sokkol más bénasága más területen, és biztos vagyok benne, hogy megbeszéli a barátaival. Emlékszem mekkorát néztem, mikor kiderült, hogy valaki nem tudja, hogy működik a zöldséghámozó, a mai napig emlékszem rá, 16 évesek voltunk, pedig hogy sajnáltam érte szegényt, de akkor nem tudtam normálisan reagálni/lekezelő voltam a döbbenettől és napokig erről beszéltem a barátaimmal, hogy életképtelen. A tinik is gyerekek! Ne erősíts rá a szorongására!

Nehéz kérdés. Én is béna voltam, kifejezetten sovány lányként annyi kecsesség szorult belém mint egy zsák krumpliba, mindig ciki volt, mikor gimnasztikát kellett bemutatni. Viszont mindig tudtam nevetni magamon, úgyhogy hiába égett azért a fejem nekem is, nem cikiztek érte.

Furcsa ezért nekem, hogy egy amúgy nem kiközösített kislányt a sírásig csúfolnak ezzel rendszeresen. Biztos nem ő az egyetlen gimnasztikában ügyetlenebb az osztályban. Inkább annak próbálnék utána menni, hogy miért van ez a jelenség. Tényleg annyira csúfolják, nem csak ő gondolja túl? Ha tényleg bántják, akkor miért pont őt?

De amúgy végső soron igen, adnék. Azt semmiképp nem tűrném hosszútávon, hogy emiatt sírva jár haza. De ez nem is normális. Tartom, hogy más probléma is lesz ott, nem csak ez. Mert egy jól beilleszkedett, nem túlérzékeny gyerekre nem kéne így hasson a tesis bénázás.

Kérdező, arra nem gondoltál, hogy akkor fogják igazán gúnyolni, ha fel lesz mentve tesiből?

És azt hiszed, aki gúnyolni akarja, az csak tesiórán talál rá okot?

Ha vernék, elvennék a holmiját, akkor érdemes lenne valamit lépni, de ez így, már megbocsáss, vihar a biliben. Ha ezt sem tudja kezelni a lányod, akkor kb. semmilyen munkahelyre nem fog tudni beilleszkedni. Különösen oda nem, ahol sok nő dolgozik együtt. :-)

És ha te kimenekíted ezekből a helyzetekből, akkor felnőve még kevésbé tud majd kiállni magáért. Gyakorlatilag életképtelenségre neveled.

Hű én azt hittem alsó tagozatos, nem h 16 körüli....

Akkor meg pláne nem

35nél van amúgy a másik pont, bizony ha valamiben szr vagy, gyakorolni kell.

Vannak esélytelen dolgok, minthogy a 90 kilós lány felmásszon a kötélre, de ez nem olyan. Én mondjuk nem gyakoroltam a kosarat, mert minden nap volt tesi, pár óra végén volt játék a kosár, és néha ki tudtam belőle húzni magam, felültem a bordásfalra, úgy éreztem nem éri meg sulin kívül is ezzel foglalkozni, illetve ez csapatsport, ziccert szépen dobtam pl, de nem tudtam annyi helyre figyelni, nem mertem nekimenni a másiknak, ha elém állt, nem voltam elég magas, hogy rendesen tudjak dobni, nem tudtam elég gyorsan odafigyelni, volt, hogy nekem dobták a labdát, fél méterrel mellé nyúltam:D Fú, de béna voltam. Valahogy csak a kosárral volt ez meg focival, röpizni, pingpongozni jól tudtam.