Ha az új gyermeknevelési módszerek tényleg jobbak, miért egyre rosszabb a társadalmunk?

Persze, az teljesen egyértelmű, hogy a tanárok azért sem tudnak fegyelmezni, mert a gyerekek otthon is azt hallják, hogy a tanár egy senki.

De ez csak a jéghegy csúcsa.

23-mas!

Itt most mely időkről beszélgetünk? Boszorkányüldözések még a 17. század végéig is voltak, olyan erkölcsi iránytűt adott a vallásosság, hogy egy kicsit is szebb, okosabb, szorgalmasabb nőt már vetettek is máglyára, vagy akasztottak fel.

Vagy menjünk későbbre kicsit, a 19. századba, amikor a nagy erkölcsösség jegyében született 10 purdét be lehetett állítani cselédsorba már 4-5 éves kortól, mert eltartani már nem tudták?

Elmesélek néhány történetet:

anyósom fogorvos, 6 hónapos terhesen busszal zötyögött kifelé az isten háta mögé, mert dolgozni azt kellett. Elkezdett vérezni. Nem volt se taxi, nem volt senki a faluban, aki el tudta volna vinni kórházba, a polgármesternek kellett leintenie az éppen érkező buszt, ami persze tömve volt, és hármat találgathatsz, hány ember jelentkezett önként, hogy felengedje az éppen elvetélő asszonyt. Nem találtad el, a polgármesternek kellett felállítania a helyéről a bambán magából kibámuló versenyzőt, mert annyira nagy volt a tisztelet a másik iránt, meg annyira rohadt erkölcsösök voltak az emberek, hogy még egy ilyen szituációban is csak ülnek és vakarják az okosat.

És, ha már vallás: anyósom első gyermeke súlyos fogyatékossággal született, 11 napon át volt élet halál között, majd sajnos meg is halt. Találd ki, melyik egyház volt hajlandó egy meg nem keresztelt gyermeket eltemetni? Mert a katolikus pap és a református lelkipásztor közölték, hogy ők így nem vállalják. Milyen erkölcsi visszatartó erőről beszélsz? Milyen értékrendről?

Már megint idealizálva van a múlt, a régi öregek, és bezzeg a mai fiatalok.

Reformátusoknál nincs keresztséghez kötve a temetés. A középkort meg nem lehet a mával összehasonlítani. Szerinted a többi népek emberségesebbek voltak? És lehet szidni persze az egyházat, de nézd meg a mai, magukat még mindig kereszténynek valló országokat a többi rendszerrel összehasonlítva. Az egyház, a vallás és az egyes ember hite meg nem ugyanaz. Minden vallásban vannak fanatikusok, őrültek és haszonlesők. Ahogy a politikában. Meg ezek nélkül is.

Én egyet értek azzal, hogy ha úgy tudod, valaki lát téged és számon tartja, megítéli mit teszel még akkor is, amikor nem látsz ott más szemtanút, bizony sok embernél visszatartó erő. Erre van egy csomó pszichológiai kísérlet.

28:as, az emberiség két harmada hisz valamilyen fensőbbrendű hatalomban, nem gondolod, hogy lehet, hogy nekik van igazuk, és nem neked?

Én ugyan nem vagyok vallásos, de soha nem beszélnék így senkiről, aki mélyen hívő. Voltaképp irigylem őket, mert valóban az egy keretet az életüknek, reményt a bajban.

Istent ne keverd a micimackóval, ő nem egy képzeletbeli barát.