Szerettél általános iskolába járni?

Igen, szerettem. Nem az egész osztályt, de a kis klikkünk összetartó volt, mi voltunk a "jók". A tanárok többsége is szimpatikus volt.

A középiskolát utáltam.

Nem. 11-14 éves fejjel nem tudtam megfelelően kezelni a helyzetet. Ha a mai fejjel mennék vissza nem lenne gond, de mindig utólag lesz okos az ember. Akkor kifejezetten rosszul éltem meg a különbségeket.

Nincs semmi olyan, ami miatt azt érezném, hogy szívesen újra járnám.

Az első 5 osztályt a kis szülőfalum általános iskolájában jártam. Olyan kevés gyerek volt, hogy összevont osztályokkal is 10-en voltunk csak. Imádtam. Nagyon-nagyon figyeltek ránk, tündéri tanárok voltak, igazi természetközeli tanulás, pl volt hogy a matekóra az iskola mellett futó kis patakpart tisztásán lett megtartva. Figyeltek nagyon a személyiségünkre is, most, hogy már ismerem az alternatív iskolákat, azt szoktam mondani, hogy nem volt Waldorf, de erősen hasonlított arra. Azt hiszem, ott tényleg igaz volt a mondás, hogy a gyerek attól tanul legkönnyebben, akit szeret, mert szabadság volt, de nagyon jól haladtunk és mindenkinek jók voltak az eredményei.

Hatodikban elköltöztünk városra. Én itt az iskolát lelketlennek éreztem. Az osztály is kiközösített az első 1 évben, a tanárokat sem szerettem. Utolsó 2 évben elvoltam, mert más osztályokból találtam barátokat, de 8-ban még abból az anyagból éltem, amit falun alsóban tanultunk. Most 29 vagyok, 1 ottani tanár nevére emlékeztem, pedig amúgy minden indokolatlan szir-szart megjegyezek, azt hiszem, ez elég beszédes. Nem gyűlölt helyként maradt meg bennem, hanem szinte kiesett, annyira semmit nem adott az életemhez. Egyedül a délutáni iskola utáni marhulások maradtak meg. Ridegtartás volt, nekem ez nem jön be. (Utána a középiskola nagyon hasonlított a szeretett ált iskolámhoz, csak már "nagyban", azt is rajongva szerettem)