Gyerekek, kamaszok. Őszintén. Van aki szeret iskolába járni? Vagy volt olyan, amikor szerettetek?

Az iskolában egyedül a barátok és a társaság jó, tizedikes vagyok és így érzem. A magyar oktatást alapjaiban tartom borzalmasnak, mert elavult, elutasító, agyfacsaró és mintha a direkt a motiváció elfojtására menne. Rengeteg a felesleges tanulnivaló, érdektelen sehogy se hasznosítható információ. Nem azt mondom, hogy nincsenek jó tantárgyak és jó tanárok de sajnos elenyészően kevés van ahhoz, hogy ne lehessen az egész oktatást szarnak bélyegezni. :(

Szerintem nem konkrétan az intézménnyel van baja, hanem a társasággal. Nekem Asperger-szindrómám van, általánosban ezért kirekesztettek, csesztettek, átvertek, megszégyenítettek, stb stb stb. A tanárokkal nem volt bajom csak az osztálytársaimmal. Kérdezz rá konkrétan mi a baja az iskolán belül, mi az amitől fél. Ha hiányolja a szülői jelenlétet az már régen baj, meg van értve ha valaki sokat dolgozik, de próbálj meg minél több időt a gyerekre fordítani. Én tudom milyen ez a dolog, apámat látom naponta 5 percet amikor elmegy a melóba meg hazaér és lefekszik aludni. Gyógyszert ne adj neki, elég lesz ha valakinek kibeszélheti a problémáit. :)

szerintem írasd át neki való iskolába, ahol a "nehéz eseteket" is kezelni tudják. jót tenne neki ha már a gyógyszert nem akarod.

Nekem is azt mondták hogy én csak ilyen gyerek vagyok, semmi probléma kinövöd. Hát... elég jól megszenvedtem azt a 8 évemet. Aztán 26 évesen kiderül: "jajj fiacskám hiszen neked fejlődési zavarod van, szóval ezért fagytál le naponta ötször, pedig azt hittük ez normális..." Mondjuk rajtam nem tudom hogy tudott volna bármi is segíteni. Érdemes lenne szerintem belevágni a terápiába, aztán ha nem javul a helyzet, hagyd abba. Csak ne már az elején, nem kell csodát várni az első napokban.

Teljesen rendben van, hogy utálja az iskolát. Van rá oka, hiszen ő még gyerek, játszana, fedezné fel a világot, nehéz neki napi 6-7 órát egy helyben ülnie, utána meg még tanulni, házit írni. Bár én 10.-es vagyok, teljesen megértem a gyerekedet. Én átmentem egy magániskolába, ami nagyon ígéretesnek tűnt. Sajnos ez az iskola csak megjátszotta a jót meg a szépet, az osztàlyunkból senki sem elégedett vele. Gyomorideggel megyünk iskolába. A pedagógusok vafy nagyon jók vagy rettenetes tanítási képességekkel rendelkeznek (wikipédiából tanítanak, nem érdekli őket stb) az igazgató is "tanít", ami abból àll, hogy elmesél kb mindrnt a magánéletéről, de dolgozatban számon kéri azt, amit tanítania kellett volna. Ellenőrzésnél le lettünk szinte fizetve, hogy eljátszuk, hogy milyen kó óra ez. Magàniskola létére nem foglalkoznak a diákok egyéni problémáival, kivéve, ha olyan dolog, amiétt pénzt kapnak. Volt egy olyan eset, hogy az osztàlytàrsam diszkalkuliás és nem küldtek felmentő papírt az iskolànak, a csaj ezt nem tudta, az igazgató és a felesége pedig letàmadták a csajt, úgy, hogy órákig sírt. Az osztályfőnökünk nem segít semmiben, de ha ezért kritikában részesítjük, másnap már a fél tanári kar minket szapul, miközben jogosan vagyunk kiakadva, mert nyilvàn ő kéne, hogy intézzen bizonyos dolgokat, de a tavalyi osztálykirándulást az osztály szervezte, az ideit pedig más tanár... Emellett minden nap 8-tól 4-ig benn vagyunk az iskplában, minden tanár azt hangoztatja, hogy megérti h rossz stb, de mégis rengetdg házit kapunk, és a legviccesebb, hogy ezért az oktatásnak nevezett szörnyűségért kell évi 250 ezer Ft-ot fizetni... Szóval én teljesen megértek mindenkit, aki utàlja az iskolát, a miénket kb mindenki utàlja. A leg demotivàlóbb, amikor az ember dolgozatot ír az igazgató óráján, semmit nem tud, mert nem tanítottak neki semmi érdemlegeset, közben pedig azt hallgatja, hogy aki nem tud semmit, az mehet kisegítő iskolába... Ilyen oktatàsi színvonal mellett minden diák utálja az iskolát, és ettől nem a gyerek kettyós, hanem az állam és miniszterbácsik/nénik... Én is ide már csak kényelmi szempontok miatt járok, meg a társaság miatt, meg amiatt a kb 5 tantárgy miatt, amit jól tanítanak.