Ki irigyli még rajtam kivül a mai gyerekeket?

Mint diák tudok erre válaszolni. Ahhoz képest,hogy a 21.század gyerekei vagyunk és "úúúúh, de értünk a technológiához" ezt sajnos meg kell cáfolnom. Már amikor bejött a vírus és kijelentették,hogy hétfőtől digitális oktatás én a szobámba mentem és majdnem elsírtam magam. Én sem vagyok oda a suliért én sem szerettem bejárni, de inkább bejárok,mint onlineba tanulok. Van persze pozitívuma,hogy ha valamit nem értek ott van az internet, rá kereshetek videókra és addig nézem amíg meg nem tanulom. És vannak a "szegény" tanárok akik alig konyítanak a számítógéphez, ha meg valamilyen szinten otthon vannak akkor is "bénáznak" egy kicsit. De még így sem tanulunk,vagy alig. Van amikor lemondják az online órákat, vagy nem is szólnak,hogy nem tartanak órát. Egy ideig nagyon jó volt,hogy nem kellett hajnalok hajnalán felkelni,hogy beérjünk az órákra,hanem csak az óra kezdete előtt 10 perccel felkelünk, felkapunk valamit és már ott ülünk a gép előtt. Egyre több diáktársam jön rá arra,hogy a megszokott rutin hiányzik neki: felébred,felöltözik,reggelizik,fogat most és elmegy suliba,suli végén meg vagy haza vagy külön órákra/edzésre. Így távoktatásban is a tanárok a szorgalmat tudják osztályozni, nem ami a fejünkben van, majd mi lesz ez után? Érettségit hogyan fogják megcsinálni, Vagy a diplomát, hiányos tudással?