Ki irigyli még rajtam kivül a mai gyerekeket?

Hűha....hát tényleg utáltad az iskolát.

Online és online tanítás/oktatás között is van különbség.

Szerintem nálad ezt a témát nem érdemes feszegetni, boncolgatni, de hidd el ezeknek a kölyköknek és neked és az esetleges gyerekednek sem biztos, hogy jól jött ez a helyzet.

Sajnálom hogy te ennyire utáltad az iskolát, de erre nem az a megoldás hogy megszüntetjük.

Online sokkal nehezebb tanulni mint élőben. Sokkal nehézkesebb a kommunikáció a tanárral. Ha a tanteremben ülve rájössz hogy nem érted a matekóra anyagát, felteszed a kezed, megvárod amíg a tanár felszólít és megkérdezed, vagy odamész a szünetben és segítséget kérsz. Online zoomon/teamsen/akármin nem tudod ugyanúgy feltenni a kezed, a szavába vágni csak nem kéne a tanárnak, szünet nincs úgyhogy marad az hogy emaileket küldözgetsz ahol nem 1-2 másodperc a válaszidő hanem órák.

Sokkal nehezebb odafigyelni. Még ha feltételezzük is hogy az adott diák kiemelkedően fegyelmezett és az internet/könyv/játék nem vonja el a figyelmét, otthon akkor is több a zavaró tényező. A háttérben ott beszél anyád aki szintén homeoffice-ban dolgozik, a húgod üvölt, a kutya ugat, a húsleves kifutott, de te majd nyilván rendületlenül oldod a másodfokú egyenletet, mi?

Ráadásul az online oktatás nehézkesebb mert ott van plusz egy nehezítő rétegnek a technológia. Tantermi oktatásnál leginkább elég arra figyelni hogy mit taníts/tanulj, arra nem hogy hogyan. A tanár tud írni a táblára, ki tudja nyitni a tankönyvet, ki tudja osztani a fénymásolatot. A diák jegyzetel a füzetbe, tollal írja a dolgozatot és a fülével hallgatja a tanórát. Ehhez képest az online óra fele azzal megy el hogy "Tanárnő kérem tessék bekapcsolni a mikrofont", "Hogy kell megosztani a képernyőt", "fenébe nem tudom csatlakoztatni a tabletemet" "nincs kamerám/szkennerem/nyomtatóm/internetkapcsolatom", "Kinél sípol valami a háttérben? Kapcsoldmárki", "Hogy kell a word-formátumú dolgozatba emeletes törteket írni?", "Nem jött át a melléklet, nem nyitja meg, milyen fájlformátum ez, rossz fájlt küldtem", "Lefagyott a Kréta/Zoom/Teams/Moodle", "bocs lemerült a gépem", "kidobott a zoom és nem enged vissza" és még folytathatnám. És el is ment húsz perc és még nem tanult semmit az osztály mert eddig csak igyekeztünk elérni azt az állapotot ami a teremben fél perc: mindenki leül, csendben van és a tanár elkezd írni a táblára.

Ezen kívül egyes tanítási módszerek sem kivitelezhetőek, vagy csak nehezen. Hogy gyakoroltat párbeszédet angolon a tanár úgy hogy mindenkit halljon de a párok csak egymást? Hogy ad ki órai csoportmunkát? Könyvtári kutatóprojektet? A fizika/kémia/biológiatanár hogy mutat be kísérletet és pláne hogy engedi a diákokat kísérletezni? Körbeküldik postán a higanyt és a boncolandó békát? A rajztanár hogy rajzoltat ha az osztály felének még színesceruzája sincs otthon? Az alsós tanítónéni hogy fogja meg Pistike kezét és javítja ki hogy hogy húzza a kettes farkincáját képernyőn keresztül? Kb marad a diktálás, az egyéni feladatlap meg a beszélgetés mint módszer.

Arról nem is beszélve hogy attól hogy te utáltad az iskolát bőven vannak akik szeretik legalább részben. A legtöbb gyereknek azért vannak barátai a suliban, beszélget az osztálytársaival, szereti az osztálykirándulást, gólyatábort, szalagavatót, mikulás/halloween/farsangi ünnepséget, tesiórán a focit, a büfésnénit, a ballagást, az osztálykarácsonyt, nagyszünetben kilógni cigizni, az iskolai történéseket, pletykákat, izgalmas híreket vagy -neadjisten- még valami délutáni szakkört vagy tanórát is. Ezek közül semmi nem elérhető távoktatásban. Egészen elszomorító jövőkép hogy egyszer úgy ballaghatnak el gimnáziumból diákok hogy nem is ismerik az osztálytársaikat, csak úgy hogy a Kovács Peti akinek mindig kontaktos a mikrofonja és egy kakadu a profilképe.

Semmi irigylésre méltó nincs a "mai kölykökben". Sajnálom őket.

Örülök, nem abban a korban nőttem fel, amikor az első generáció vagyok internetes gyerekkorral.

Ötletem nincs hogyan kell kezelni ezeket a helyzeteket és látom, mennyire mozgás hiányosan el a szomszéd gyerek. Én sokkal többet voltam a természetben és ez jelentett élményt. Nem tudnám azt csinálni gyerekként, amit most felnőttként, hogy mobil, sorozatok, TV, állandó social media, elérek telefonon xarás közben is. Így felnőttként is nehezen viselem. Zavar, hogy senki nem jön kirándulni a haverok közül. Zavar, hogy 90es években 150 fős bringa túrát könnyebb volt leszervezni, mint most pandémián kívül egy 5 főset.

Sajnalom, h ennyire rossz volt a gyerekkorod. Ha egy gyerek utal suliba jarni annak oka van, amit ki kell deriteni es orvosolni. Akar iskolavaltassal. Sajnalom, h a szuleid ezt nem tettek meg.

Normal esetben a gyerek szeret iskolaba lenni. Szereti a tanart, az osztalytarsait. Jo a hangulat, erdekesek az orak, ott vannak a baratok, akikkel lehet jatszani, beszelgetni szunetben, szabadjatek alatt. En is, es a gyerekeim is szerettem/szeretnek iskolaba jarni. Nem ezt mondom, h nincsennek neha hullamvolgyek, problemas helyzetek, de ezeket is meg kell olni, meg kell elni. Nekem kisiskolasaim vannak, megis ugy latom a legnagyobb veszetesei ennek a most erettsegizok. Mind tudasban, mind szocialisan, ez a 1,5 ev potolhatatlan veszteseg.

nem jó az online oktatås senkinek,mert itt külföldön napi 1 óra volt teamsen az alsós lånyomnak amit tanår tartott ott megbeszėlték az aznapi feladatokat max picit gyakoroltak,de nap nagyrészėben egyedül csinålta házijåt vagy mi segitetünk,vagy simán ott ültem mellete ,hogy ne adja fel .

sokal nehezebb mert lefotozni,feltölteni,kinyomtatni stb ,

mig most bent suliban szemėlyes órån tud jobban tanulni,figyelni,stb