Aki tanítja a gyerekét olyanra, amit tud, annak hogy alakul a kapcsolata a gyerekével?
Kiválasztottam a leggyerekbarátabb iskolát, tényleg mindenben ez a legjobb állami intézmény, az osztályfőnök egy tündér CSAK..
Nagyon gyér ami a tanulást illeti. Gyerekem tud olvasni(közepesen folyékonyan), nyomtatottan írni(helytelenül, kiejtés alapján), imádja is ezeket, illetve 20ig tud kivonni, összeadni, száz felett számol párost meg ilyesmi, illetve érdeklik az idegen nyelvek, magától kérdezgeti mi hogy van angolul, és ezek nagyrészét magától csinálja, élvezi és igényli.
És a szuper gyerekbarát suliban, ahol van külön kommunikáció-óra, meg dráma, nincs idegennyelv csak harmadiktól 3 óra tagozaton, simán csak kettő. Nincs matek tagozat, csak info, az is heti 2 másodiktól!
Énekre nem fogom beíratni, csupa kudarc lenne számára, ezen kívül meg van a rajz, amit bár élvez, de alig ràvehető, csak akkor szereti ha épp bekattan valami nála, hogy rajzolna, kötelező kézműves foglakozásokon alig vesz részt az oviban.
Szóval reál beállítottságú gyerek és mivel a közeg szuper a kiválasztott suliban, arra gondoltam, hogy egyrészt szakkörökre fog járni, másrészt én fogom tanítani angolra, illetve nyújtani is velem fog(nem hajlékony, nagyon nem, én se voltam és rengeteg sérelem ért miatta).
Van olyan, aki tudatosan tanítja óra jelleggel a gyerekét olyanra, amit tud? Mennyire működik ez nálatok?
A gyereket ÉRDEKLI ez! Mit tehetek én róla, hogy ebben leli ÖRÖMÉT?
Már megvannak az iskolák programjai évek óta, a most induló évfolyamoknak is ugyanaz(már ez is elérhető mindenütt), így tudom, hogy miből mennyit fog tanulni, na meg évek óta így van és van is ismerős a suliban, továbbá ismerek olyat, aki most negyedikes, az osztályfőnökét fogja kapni a gyerekem.
Angolra vagy kifizetek havi 120at magántanárra(a többi mellé), hogy olyat tanulhasson ami érdekli, vagy én tanítgatom, hisz ami érdekli én is tudom. Középsuliban nagyon le lesz terhelve, hogy az az egy két tárgya ami kell az egyetemi felvételihez jól sikerüljön, na meg ott már igénye lesz hatalmas magánéletre, szoros baráti kapcsolatokra meg párkapcsolatra, eljárkálós szórakozásra, talán diákmunkára, arra nem építek.
Nekem nagyon hasznos volt, a világban mindenhol hasznos akár csak annyira, hogyha valahol elveszne külföldön, tud segítséget kérni, tájékozódni, térképet olvasni.. ehhez hogy nem hasznos, hozzá se szólnék, akkora marhaság, de mondom, hogy nézheti a köztévén a meséket, és azt szereti a legjobban, ahol angol kifejezések vannak "tanítva" és tök büszke magára, hogy ő tudja, használja is magától.
A suli, amit választottam közismerten gyenge, kevés elvárással, de hatalmas szeretetteljes, gyerekközpontú, elfogadó, csapatépítésben jó iskola, szerintem erre van a legnagyobb szüksége(hogy megszeresse a közeget), aztán pedig arra, hogy képességeinek megfelelően kibontakozhasson, na erre nem megfelelő a suli, de jól fogja magát érezni, az biztos, és egyik gyerek sem érzi magát leterheltnek(odafigyeltem az iskolaválasztásra)
A gyerek hangja iszonyatos, én nagyon szeretem, de tényleg egyáltalán nem kellemes hallgatni, tőlem örökölhette, hogy semmi zenei hallása nincs, egészen biztosan nem küldöm olyan közegbe nap mint nap, ahol folyamatos kudarc fogja érni pedig nem rajta múlik, hanem így született. Más meg csodás hanggal született, építsenek rá ők zenei suliban, ő másban jó.
Na mindegy, ahogy látom senki sem tanítja olyanra a gyerekét, amit tud, legyen az akár kötés, sütés főzés, barkácsolás, fizika, foci, hangszer, vagy nyelv úgyhogy köszi a "hasznos" tapasztalatokat! Mind teljesen egyforma, ha a chéf magyarázza a gyereknek, hogy kell helyesen dinsztelni a hagymát, az pont olyan tanítás, ahogy más az angol tudást adja át. Lehet a gyerek életre megutálja a főzést, és sosem fog az anyjával főzni, ahogy megutálhatja az angolt is, és kifejezetten kerülni fogja a nyelvet(ez érdekelt volna).
Nem minden gyerek egyforma, az egyik könyvet ír szórakozásból, a másik meg focizik, az első nem rosszabb a másiknál, csak azért, mert olyan gyerekből kevesebb van! Mindkettőt szeretni és támogatni kell abban, amit szívesen csinál, amiben tehetséges és ki tud benne teljesedni, mert az az érzés fontos az embernek, hogy tudja, mik az erősségei.
Biztos, de én a 6 évest a szabad levegőre terelném. Ha érdekli vmi, játékos módon tanítsd, ahogy írtam pl anyuékat. Vagy adj neki fejtörős feladatokat matricáért.
Tisztelem a teljesítmenyszeretét meg a perfekcionizmust, de mivel én is koravén gyerek voltam, számos hátrányát látom, és azt is mondják az ismeretterjesztő pszichológusok.
A főzni tanítást is megutálja a gyerek, ha kötelező főzőórája van. Ennek a korosztálynak a suli elég.
A lexikális kepességek túlfejlesztése nagyon jól hangzik és jól lehet vele magunk előtt is villogni, de hosszú távon nem leszel előre vele. Ebben a korban még főleg a nyitott végű tevékenység, játék fejleszt, annak van az idegrendszer számára ideje. Már jönnek a zártvégűek, de mivel az iskolában szinte minden zárt (vagyis van egy megoldás ami jó), ezért a gyerek szabadidejében a nyitott végű, kreatív játékokra törekednék, ahol nincs jó meg rossz megoldás meg kötött szabályok.
De nyilván nem foglak meggyőzni, valahol meg is értenélek, ha a munkahelyi élet meg a kisgyerekes élet nem az ellenkezőjét értette volna meg velem.
"Középsuliban nagyon le lesz terhelve, hogy az az egy két tárgya ami kell az egyetemi felvételihez jól sikerüljön"
Ja hogy te már ennyire előre eltervezted az életét?
De aztán ne csodálkozz ha lelép 18 évesen.
Én tanítottam a középső fiamat matekra Az a szakmám. Igaz, nagyokkal foglalkozom, 18 évestől felfelé.
A fiam nagyon érdeklődő volt, elsős korában egy felmérésen megállapították, hogy a matematikai gondolkodása hatodik-hetedikes szinten van. Elsőben kialakult törtfogalma volt, kiránduláson olyasmikat kellett tőle kérdezgetnem, hogy mennyi egy ora 2/24-ed része és hasonlok. Másodikban megnyert egy országos versenyt. Elkezdtem vele foglalkozni, azt gondoltam, sikeres versenyző lesz, de ez nem jött be. Sok voltam neki. Matekbol (is) változatlanul ötös maradt, de többször mondta, hogy nem szereti és olyan pályára fog menni, ahol nem kell a amtek. Végül nem így lett, kb. 16 évesen úgy döntött, hogy a BME-re jelentkezik. Most is ott tanul, soha nem volt gondja az egyetemi matekkal sem, de versenyző sohasem lett.
Más: legkisebb fiam nyári születésű, 7 évesen ment iskolába. Utolso évben már nagyon unta az ovit, unalmában megtanult folyékonyan olvasni. Magátol. Nem szotagolva, ahogy a többiek. Emiatt évekig úgy írt, hogy ötletszerűen elválasztotta a szavakat. Ha rászoltam hogy szotagolj, akkor tudta, de évekig nyoma volt annak, hogy maga tanult meg olvasni.
Ami pedig az angolt illeti: mindegyik gyerekem 9. osztályban kezdte. Mindegyik megtanult csak az iskolában, olyan szinten, hogy bárhol bármikor megszolalnak angolul. Persze nyelvvizsgájuk is ban, de fontosabb, hogy használják a nyelvet. Minden filmet, sorozatot angolul néznek. Igaz, erős német alapokat szereztek általánosban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!