11 èves lànyom,kezelhetlennè vàlt az iskolàban..figyelmeztetés intès stb..Rengeteget beszèlgetünk..de nem tudok ràjönni mièrt csinàlja. Oràt zavarja piszkàlodik csúnyán beszél..Tanàcstalan vagyok.. mit tegyek?

Bocs, hogy kimondom, de akkor a mama a lányodnak szintén anyja volt. (Sok családban van még így többé-kevésbé, nekem is kicsiként félig a nagymamám volt az anyukám.) Nem szégyellned kellene, hanem együtt kellene gyászolnotok, beszélgetni a halálról, tudni és átadni, te miben hiszel és nem tabuként kerülni a témát. Ha netán te is elvonultál fájdalmadban, vagy elsodortak a napi tennivalók meg a saját panaszaid, érzelmi életed, most inkább nyitnotok kellene egymás felé, hisz ti vagytok egymásnak, és szüksége van rád a lányodnak. Most jött erre a kiskamasz kor és nagyon kellenek neki a határok tőled, különben csak a kortársak fogják ide-oda tologatni az egyre nagyobb hülyeségekbe, hazugságokba, titkos külön utakra. (Az én "nagyfiam" is ekkora, látom, mi megy most a korosztályukban, pl. milyen nagy már a nagy online élet és megfelelni, kitűnni vágyás, és azt is, hogy milyen hisztis lett.) És ehhez is az kell, hogy odafigyelj rá, ne csak annak örülj, hogy egyre önállóbb. Legalább az esti vacsoránál fixen üljetek össze kütyü nélkül és hétvégén csináljatok valami csapatépítő programokat, akár sport, kirándulás, akár legózás vagy rendrakás :) ami közben tudtok bármiről beszélgetni, mi foglalkoztatja, mik fontos neki.

+ Nálunk van iskolapszichológus, és több iskoláról is tudom, hogy van, mert az egyik barátnőm is az. Bár lehet, kisebb településeken nincs vagy ritkán vagy utazni kell érte, azt nem tudom, de még mindig célravezetőbb rákérdezni, mint előre sajnálkozni, hogy úgyse lesz segítség. Ha meg netán még sincs a sulitokban, háziorvost, nevtant is lehet faggatni, hova fordulj. Nem megbélyegző és nem úgy kell elképzelni, mint a felnőtt kanapés beszélgetéseteket, hanem a gyerekek szokták szeretni, hogy valaki foglalkozik, játszik, beszélget velük. Mert még mindig csak gyerek.