A gyermeketeknek mi alapján választatok iskolát, mi illetve mik azok, amiket fontosnak tartotok?

Eleve szűkíti a kört, milyen a híre, és az is, hogy hol található.

Boldog békeidőben szokott lenni nyílt nap, programok leendő elsősöknek.

Milyen a nyelvoktatás, sport, szakkörök. Órákon kívüli programok jó mutatói az iskolai légkörnek.

1 körzetes és 2 gyakorló sulit néztem meg nyílt napon.

Az elsődleges szempont az iskola erőssége, tanítási színvonala, ez pedig hozza magával a többi fontos paramétert: jó családból, tanulásra motivált gyerekek, jó pedagógusok. 3 tanító páros közül lehetett választani.

Lényegtelen volt a távolság, 20-30 perc volt a reggeli dugóban autóval. Busz szóba sem jöhetett, mert az átszállás cigókkal teli környéken lett volna.

Az egyetem gyakorló általánosa volt, ahonnan lazán vették az akadályt az egyetem 6 osztályos gyakorló gimijébe és a város másik elit gimnáziumába a gyerekeim.

Egy érdekesség, amíg a nagytesónak nagyon jó osztályközössége volt, addig a kicsinek sajnos kevésbé. 5 év alatt, már oda is felvettek minden újgazdag proli gyereket és ez rontotta a színvonalat.

Többször leírtam már itt az iskolaválasztási kálváriánkat.

Két suli között lakunk pont félúton. Az egyik körzetes, a másik német, de nagyon jó ismerős igazgatóval. Mindkettő kb 300 méterre van tőlünk és mindkettő nagyon jó.

A körzetesben voltunk nyílt napon, a másikba sajnos nem jutottunk el.

Nem ismertem egy tanítót sem, így az nem befolyásolta a döntést, hiszen tudtam, hogy a nyílt nap abszolút "kirakat".

A körzetes suli felé egyetlen dolog billentette a mérleget: több és jobb barát jött ide. Szóval a körzetesbe irattam.

Beiskolázási szülőin jött a pofon: az előre ígért 1 osztályból 2 lett és a 6 pajtás együtt van az egyik osztályban, az enyém egyedül a másikban.

Megbeszélés, ígérgetés, majd sírva könyörgés hatására SEM rakták át a gyerekemet a másik osztályba.

Akkor megindultam a nemzetiségi suliba. Ott szeretettel várnak, bemehet a gyerek bmikor órát nézni, megismerkedhetünk 4(6)szemközt az elsős tanítónénivel, barátkozhat, körülnézhet, stb. Szóval kb eldőlt a dolog.

Akkor viszont a gyerekem tényként kezdte kezelni, hogy ő a körzetesbe fog járni az x nénihez. Szomorú volt, belebetegedett (sajnos ténylegesen), de kezdett beletörődni.

A másik suliban mondták, akármikor vihetem, akár szeptember 1-jén is dönthetek úgy, hogy oda megyünk inkább. Végül augusztus 26-án döntöttem el, hogy oké, maradjon. Akkor adtam le a NEK lapját a körzetesben.

Nem várva, nem örömmel, sok sírással hasfájással, stresszel fűszerezve, szorongva kezdte meg az iskolát (mai napig nem értem, hogy hogyan mehettem ebbe bele, hogy miért nem borítottam rá arra a megkeseredett vén ***ra az asztalt, hogy miért nem harcoltam jobban a gyerekemért, de utólag már mindegy, nem tudok változtatni a helyzeten).

Első nap az osztályfőnökkel közöltem, hogy a gyerek utálja az iskolát, az osztályt, nem akar ezekkel a gyerekekkel együtt járni. Nem is értem, hogy egy ilyen indítás után hogy jutottunk el oda, ahol most vagyunk.

A világ létező legjobb, legszeretnivalóbb, leggondoskodóbb tündére lett a gyerekem tanítónénije. Nem tudom, hogy a sors kompenzálja-e így a sok balfszságomat, vagy mivel érdemeltük ki, de nemcsak a legjobb tanítónéni, hanem pótanyuka, és barát.

Szóval ha MOST kellene választanom, egyetlen dolgot néznék: a tanítónénit. Utánanéznék, utánakérdeznék, ismerőstől, idegentől, akár bepofátlankodva a suliba is ismerkednék vele és megpróbálnám kideríteni, hogy mennyire passzol a tanító személyisége a gyerekemhez. Ez a legfontosabb. Mindent, de tényleg MINDENT tud kompenzálni.

"Hülyeség, hogy tanítót kell választani és nem iskolát"

Nagyon nem hülyeség. Baromira nem mindegy, hogy kire bízom a gyereket. ha az alvásidőt leszámítom, vannak napok még most 4.-ben is, amikor többet van a tanítónénivel a gyerek, mint velem.

15-re:

Kisfiam tanító nénijének egyetemista lánya van. Valahogy nem tartok tőle, hogy hipp-hopp ismét elmegy szülni. :-)))

Amúgy a választott tanító néni az első két évet jelenti. Utána már nem lehet tudni, kit kap. Ennyi rizikó természetesen van, viszont az iskolához, tanuláshoz való hozzáállást hosszú távon meghatározza, hogy az első két évben megvan-e az összhang a tanítónővel. Arról nem is beszélve, hogy írni, olvasni, számolni is akkor tanulnak meg. Ha rossz a kapcsolat, ez a tanulás rovására megy, és akkor pont az alapok lesznek rosszak.

Az iskolaválasztás rizikó, és ideális megoldás általában nincs. De az, hogy szimpatikus tanító nénivel kezdődjön az iskola, az bizony fontos. Van más szempont is, de ezt elég erősen nézni kell.

Amúgy, barátnőd pl. elvihette volna felső tagozatban másik iskolába, ha egyre több lett ott a problémás gyerek. És továbbtanulás szempontjából a felső tagozat a lényeges.