Előfordult elsős gyerekeddel hogy bekakilt az iskolában?

Én ilyen gyerek voltam, nem mertem más helyen wc-zni, még pisilni sem. Mondjuk most se, nagyon kell ahhoz pisilnem, hogy máshol elmenjek, hiába az inger, nem is jön.

Én nem is ittam egész nap nehogy pisilnem kelljen. Elsőben és másodikban azonban mégis előfordult, hogy bepisiltem (egy-egy alkalommal). Nem mertem szólni, de még akkor sem, hogy bepisiltem, úgy ültem végig a nap többi részét. Még ez is elviselhetőbb volt számomra, mint az hogy szóljak. Ennyire nagyon gátlásos voltam ezen a téren.

A kaki nyilván még ennél is kellemetlenebb, meg megérzik, úgyhogy legalabb azt el kellene érni, hogy rendezze el magát, ha bekakilt, nen is kell akkor a tanárnak szólni.

És ilyen szavakat, hogy "bátortalan, mafla", meg végképp ne használj, különösen előtte, mert akkor bele is törődik, hogy ez az ő sorsa. Anyám rám is állandóan ilyeneket mondott, mondjuk ismerősnél, ha voltunk és rájött, hogy pisilnem kellene és, mondta menjek el nyugodtan, anyám már rá is vágta -anékül, hogy megvárta volna mit lépek, vagy bátorított volna-, hogy ő úgyse fog, nagyon félénk, inkább tartogatja. Ezekután végképp nem menten, mert szinte már azt hittem, az a normális, hogy én félénk vagyok és nem megyek.