Mit lehetne tenni, ha a fiam lustasagbol nem keszitett el feladatokat es egyest kapott ra? Ezzel elrontva a kituno bizonyitvanyt es a teljes 8 eves munkajat? Beirhat a semmire a tanar egyest?

Az egyeseket jogosan kapta. Ha most kimentenéd a helyzetből, csak azt tanulná meg, hogy bármit megtehet büntetlenül, anya majd elintézi. Nem olyan kicsi, tudhatta, hogy azért, mert törli, azok a feladatok még léteznek. Gondolom, középiskolába már felvették, örülj, hogy nem bukott meg. Az életét így nem rontotta el, középiskolában még javíthat. A tudása viszont ezek szerint hiányos, ezért én nyáron tanulásra kötelezném, hogy pótolja, akár magántanár bevonásával is. Természetesen ennek anyagi vonzata is van, így ha szükség van rá, a zsebpénzéből menne. Az helyes, hogy elvettétek a kütyüket. Ezek szerint azokat már eleget használta, csak nem arra, amire kellett volna. Hagy tomboljon.

Üdv,

Egy pedagógus

Értetlenség sugárzik mind a kérdésből, mind az első válaszból. Büntessük meg b.sszuk le rögtön a kölköt', ha hibázott egyet.

"Hatalmasat csalodtam a fiamban."

Tinédzser, mit vártál? Ne mondd neki lehetőleg, hogy csalódtál benne, mert rosszabbul esik, és tovább megmarad, mint amennyire te gondolod.

"Ezzel elrontva a kituno bizonyitvanyt es a teljes 8 eves munkajat?"

Miért rontott volna el ezzel teljes 8 évet? Vajon kettőtök közül kinek fontosabb az a csili-vili tökéletes, foltmentes bizonyítvány; a fiadnak vagy inkább neked, hogy dicsekedhess? Iskolapéldája vagy az eredményhajhász szülőnek. Jó lenne megérteni, hogy sem az emberséget, sem a tehetséget nem nyamvadt kis osztályzatokban mérik.

"Nem tudtam elhinni, hogy a fiam ilyet tenne"

Mert érdemben nem foglalkoztok vele - mint a mai szülők tekintélyes része egyébként, emiatt nem török pálcát felettetek -, csak elvárásokat támasztotok felé: legyen teli szép ötösökkel a bizi, legyen problémamentes a magatartása, legyen tökéletes a gyerek. És mi történik, amikor kiderül, hogy "tökéletes" gyerek nincs? Ez a kérdés!

"Az apja leszerelte az internetnel a wifi elosztot, tevet is kihozta a szobajabol."

Ebből azért kitűnik, hogy kapizsgáljátok, merre van a probléma, csak az a baj, hogy ez már késő bánat. Idejében kell neki korlátokat szabni, nem megvenni rögtön az első okostelefont, amikor meghozza nektek a "tökéletes" bizit. Mert függőséget okoz, elmondták ezt pszichológusok számtalanszor. Ti vettétek neki ezeket a kütyüket, úgy gondolom, rajtatok is van nem kevés felelősség tehát. Érdemes lenne figyelembe venni, hogy Ti nem ebben nőttetek fel, az ő agyát viszont milliószor több inger éri, tonnaszám bombázzák az agyunkat a netes és közösségi médiás tartalmak. Sokkal nehezebb az ő korában fenntartani a figyelmet egyébként is, de pláne így.

"Tanacstalan vagyok mit csinaljunk."

Nem értem, miért kéne bármit csinálni? A fiad nem bukik végül semmiből, nem? Ma meg már osztályozó van, ha jól értem. Ezek után csak magatokat idegelitek, ha ezzel foglalkoztok. Idén nem lesz színötös, törődj bele. Fél év múlva még téged se fog érdekelni a dolog.

Szankcionáld valamivel, mert nem állítom, hogy azt nem kell, de könyörgöm, ne játszd túl, hogy te csalódtál benne, és gondold végig, hogy tényleg olyan fontosak-e azok a jegyek.

Egyébként...Csak egy megérzés, de könnyen lehet, hogy azért tett rá hazugsággal még egy dologgal a lapátra, mert félt, hogy így fogtok reagálni. Nagyon-nagyon túlreagáljátok.

2. válaszoló is tipikus :D Valami szülő-mitológia alakult ki itt az évek során, vagy mi?

"ne mentsd ki, most még következmények nélkül próbálgathatja, mi lesz ha eltrógerkedi a dolgait."

Nem következmények nélkül, a szülői szigor igenis elég komoly következmény. Pszichológiailag mindenképp. És nem értem, miért kell azonnal rosszindulatúan trógerezni.

"Remélhetőleg tanult belőle, különben vad gimis évek elé néztek.."

Urban legend, gyerekek, felejtsétek már el :D Semmi korreláció a kettő közt. Attól függ inkább, milyen tanárai lesznek, milyen társaság veszi körül, és milyen otthon (!!!) a környezet. Ha minden dolgában a hibát fogjátok csak keresni, meglássátok, egy idő után nem fordul hozzátok semmilyen tanácsért. (Akkor meg majd lesz nagy meglepődés, hogy a "kisfiam milyen titkolózós").

2,5 hónapja tart a távoktatás, egyszer nem néztél rá, hogy valóban megcsinálta-e a feladatokat?

A jegyeit hogy nem láttad? Kötelező a kréta használata, ami ha téged érdekel, akkor meg tudod nézni milyen jegyet kap. Ha meg nem nézted, akkor miért nem tűnt fel, hogy két hónapja egy jegyet sem kapott? Az osztályfőnökkel nyugodtan lehetett volna kommunikálni. Nekünk pl minden hét végén elküldte, hogy mivel van elmaradásban a gyerek.

Nekem is baromi sok gondom volt a fiammal, aki hetedikes, de odaültem mellé és csinálta. Szenvedés volt neki, mert minden érdekesebb a tanulásnál. De nyilván sosem tanultak még így, elkelt a segítség.

Amúgy csak ezzel a három tárggyal volt probléma, minden mást ötösre megcsinált? Fizikát, történelmet, biológiát, kémiát, nyelvet...? Az idióta töltelék tárgyakat? Rajz, testi, ének?

Akkor pont ezt a hármat miért nem?

Megértem az elkeseredésed, kérdező, mi is és a hasonló korú gyereket nevelő barátaink zöme is hasonlót élt át ebben a félévben, szembesülnünk kellett vele, hogy a gyereknek nem lesz olyan remek bizonyítványa, mint eddig.

Ugyanakkor szerintem nem a bizonyítvány a lényeg ebben a kérdésben. A leírásod alapján úgy értelmezem, eddig a fiad kepesztett 7 és fél éven át, mindent megcsinált, gondolom, fel is vették valahová. Ha így van, örülj ennek, és a mostani szituban gondolj abba bele, hogy mennyi energiát tett bele a gyerek az elmúlt időszakba, és milyen stesszes volt az. Nálunk legalábbis 7. óta a felvételiről szólt az élet, jaj, minél jobb bizi kell, nem mehetsz el ide-oda, különórára járt, gyakorolt, megírta, elment számos szóbelire (amikre szintén készülnie kellett), mit válasszunk, jó lesz-e úgy… mi meg is ígértük neki, hogy 8. második félévében lazíthat, nem fogunk ott állni felette a tanulással kapcsolatban. Erre beütött a járvány. Amitől (leglább az első hetekben) mindenki parázott, beszorultunk a lakásba, a gyerekek nem találkozhattak a barátaikkal, megszűnt a rutin, a rendszer, egyedül kell beosztani az idejüket, ott ülhet a gépnél, de ellen kell állni a csábításnak, hogy cseteljen/játsszon, esetleg tízféle módon/felületen küldik a tanárokat a tanulnivalókat…

A lényeg, hogy szerintem baromi stresszes időszak ez mindenkinek, ami a 8.-osoknak a felvételi miatt már jó ideje egyébként is az. Lehet, hogy nem láttad/látod ezt a fiadon, de kizártnak tartom, hogy őt ne érintette volna mindez.

És egy 14–15 éves még nem felnőtt. Sőt, rosszabb a gyereknél is: kamasz. És köztudott, hogy a kamaszok idegrendszerében konkrétan fizikai átrendeződés zajlik (kb. a csecsemőkori alakulásokkal egyenértékű, brutális változások a hormonális rendszertől a limbikus rendszeren át a prefrontális kéreg változásaiig), amitől teljesen kifordulhatnak magukból, és ami számukra is ijesztő lehet.

Szóval érdemes venni egy mély levegőt, lenyugodni, és meghallgatni a gyereket, mit gondol ő a történtekről, és persze elmondhatjátok neki ti is a félelmeiteket, csalódottságotokat, hogy szomorúak vagytok, mert kamuzott. Sokkal többet értek azzal, ha sikerül közös nevezőre jutni a gyerekkel, ha ki tudja mondani nektek, hogy mi a gondja, mint ha kizárólag büntetéssel próbáljátok „jó útra téríteni”.

Persze te tudod, milyen a viszony, ha a fiatokkal nem tudtok őszintén beszélgetni, akkor a fentiek nyilván nem segítenek.

Én azt nem értem, hogy te hol voltál? Nem tűnt fel, hogy semmit nem csinál? nem néztél bele soha a füzeteibe, könyveibe, tanterembe? Nem tartottad a kapcsolatot az osztályfőnökével?

Nem azt mondom, hogy te vagy a hibás, de hogy 2,5 hónap alatt nem tűnt fel, hogy szrt sem csinál a gyerek, az azért furcsa. Egy 8.-os kamasztól nem várható el, hogy lelkesen tanuljon mindenféle ellenőrzés, felügyelet nélkül.

Az egyesek jogosak, én biztosan kötelezném az utolsó héten (már most is kellett volna) az iskolai felzárkóztatásra. Csak hogy érezze a törődést.

És szerencsés, hogy nem 7.-es, mert akkor számítanának a jegyei. Most szerencsére nem, mert a féléves alapján nyilván már rég megszületett a felvételi döntés.

Azért egy 14-15 éves gyereknek már illene felfognia, hogy attól, hogy nem kell bejárnia az iskolába, még nem arról van szó, hogy NINCS iskola és nem kell tanulni. Nem előrehozott nyári szünet volt...

Elég sok ilyen kérdést olvasni mostanában, hogy az amúgy jó tanuló gyerek hirtelen tojik az egészre, mióta távoktatás van. Én nem gondolom, hogy ez teljes mértékben a szülő hibája lenne, ahogy azt sem, hogy egy ekkora gyereknek folyamatosan a sarkában kéne lenni ahhoz, hogy tanuljon.

elrontva nyolc év munkáját... na ne röhögtess...

inkáb a te lehetőségedet, hogy posztolhasd a csini színötös bizonyítványt, nem?! szerintem egyértelmű jelzés: anyuci pls csinálj már valamit az életedben, amire büszke lehetsz, és posztolhatod, ne velem villogj mindig.

amúgy nyugi, egy bizonyítvánom nem volt olyan szörnyű 12 év közoktatás alatt, mint a 8. év végi... mindenki tudja hogy annak már nincs semmi értelme, csak dísznek van, meg az élszülőknek menőzésre. sehova nem számít és senkit nem érdekel. úgyhogy higgadj le, fejezd be a durcizást, és keress valami mást amivel felvághatsz. (mondjuk csinálj valami hasznosat vagy jót vagy szépet.)