Hogyan működik ez az egész Magyarországon?

Igen, voltak nagy családok régen. De általában azért vállaltak sok gyereket, hogy segítsenek a gyerekek otthon, a háztartásban, az állattartásban és a földeken. (Persze szeretetből is), de akkor még nem kellett annyira kiiskoláztatni őket. Az étkeztetésük és a ruháztatásuk került pénzbe.

Igen, háborúban is vállaltak gyereket. De egy, nem volt pénz védekezésre és akkor még nem volt olyan elterjedt, kettő, nem volt pénz elvetetni, és akkoriban még nem egy síma ügy volt, sokkal kockázatosabb volt, három, háborúban egy csomó férfi meghalt, még jól is jött az utánpótlás az országnak, mire felnőttek, volt munkájuk.

Persze nem az én ügyem, hogy ki vállal gyereket, meg hányat, csak érdekelt a téma. Sokszor, sok kérdésből inkább pénz szagot szimatolok. Úgy értem, én nem kezdem el számolgatni, hogy mennyi fog járni a gyerek után, azt nem számítom. Azt számítom, ha nem lenne támogatás, akkor is szinten tudnánk e tartani magunkat.

Az olyan kérdésekre értem, mikor anyuka azt kérdezi, hogy még mondjuk gyesen vagy gyeden van, és hogy kéne teherbe esni, hogy ne essen ki a folyamatból...De olvastam már olyan kérdést is sokat, hogy vállaljunk e 3. gyereket, mert akkor már arra több támogatás jár. És itt a gyékán akárhányszor felnézek van legalább egy ilyen kérdés.

És főleg ezek az esetek érdekelnek. Megéri 3 gyereket szülni, hogy segélyből épphogy felneveljük őket? Tankönyvet olcsóbban kapnak, étkeztetést is, és 3-ból már kettő legalább egy nemű, így legalább egy gyerek ruháján spórolnak, de még így is sokba kerül a felnevelésük. Aztán persze egyetemre már nem futja, így ha szerencséje van, akkor a szakmunkásképzőben vagy okj-n szerzett szakma éppen elég, hogy ők is minimálbéres melóhoz jussanak. Ha szerencséjük van 40 éves korukra el is tudják kezdeni az önálló életet, addig meg otthon laknak anyuékkal...na persze ha valakit ez nem zavar, akkor jó...csak hogy ilyen kérdések is vannak itt a gyékán. De nem akarok senkit megbántani, ezek csak észrevételezések.

De amikor a férjed meg 3 testvére született, akkor még nem is gondolkodtam az egyetemről,mert akkor még nem nagyon volt mindenkinek diplomája. Ma valóban, boldog-boldogtalannak van. Ma már magyarba ha azt mondod, hogy van diplomád, kábé mintha érettségid lenne. Ezt aláírom. Én sem helyezkedtem el a diplomámmal...de csak azért, mert nem akartam. Kaphattam volna melót, de nem nagyon tetszett, hogy csak egy évre kapnám meg, aztán ha szerencsém van a következő évre is meghosszabbítják. A párom meg folyamatos három műszakban dolgozott, kizárt dolog volt, hogy kaphat jobb melót. Kemény fizikai munka volt, nem akartam, hogy beleroppanjon. Ezek miatt jöttünk is ki. Tudtam, hogy az ő meg az én fizetésemet olyan gyorsan eltapsolnánk a hó végére az albira meg a rezsire, hogy örültünk volna, ha jut kajára. ...és akkor még hol jutott volna egy gyerekre. Persze tudom, vannak, akik nagyon nagyon kevésből megélnek, de ha nekem volt választási lehetősegem, akkor mért ne próbáltam volna ki, hátha összejön. Ha nem jött volna össze, férjemet visszafogadták volna (úgy ment el a gyárból) én pedig tudtam volna keresni otthon melót. Szerencsénk volt, mert még szabadok voltunk. Nem voltak lekötöttségeink. Sokan magyarban mondják, hogy jó neked, neked nem voltak lekötöttségeid, tudtál mozdulni, így könnyű...de sokszor ezt kisgyerekesektől hallom, akik albiban, vagy a szülői házban laknak és fizetik a kocsijukra a hitelt...vagy valami hasonló. Ezért jöttem én ki az előtt, hogy gyereketvállaltunk volna.

A kitaníttatás alatt meg egy kicsit azt is értettem, (bocs nem írtam oda), hogy el tudja a szülő indítani a gyerekét. A nagyon régi időkben még volt a lányoknak kelengyéjük, a fiúknak gyűjtötték a jószágot, segítettek tanyát venni az ifjú párnak. Ma már hol indítja el a gyerekét az ember...sehogy...nagyrészt sehogy. Ezért olyan nehéz a fiataloknak, és ezért mondom azt, hogy jó lenne úgy gyereket vállalni, hogy azt fel tudja az ember tisztességesen nevelni-ne nélkülözésbe, ne úgy, hogy minden nap azt mondjuk neki, hogy kicsikém ma nem futja csokira, örülünk, ha kenyérre futja, ne hidegbe, mert nincs pénz kifizetni a gázszámlát,-és tisztességesen elindítani.

Persze lehet, hogy mikor vállalja a gyereket, akkor minden szép és jó, aztán üt be a baj, és szegényednek el, vagy fordítva, hogy rosszul indul minden és utána minden jóra fordul, mégis több valószínűséggel jól végződik minden, ha eleve jól kezdődik.

Jó dolog a szeretet, de se nem jól lakni, se nem felmelegedni nem lehet belőle. Én most csak azokra gondolok, akik vállalnak több gyereket, aztán sírnak, hogy nincs mit enni. Sok ember csak a szívére hallgat, mikor gyereket vállal, pedig ésszel is kéne.

Sok olyan kérdést is olvasok, hogy van x forintom, nincs házunk, anyuéknál lakunk, max férjem dolgozik, fizetjük az autó hitelét, szerintetek vállaljunk e gyereket.

A válaszok meg mindig azok, hogy igen, persze, majd lesz valahogy. A gyerekre majd úgy kapnak ajándékba ruhát, az anyuka úgy is kapja alanyi jogon a gyest, anyukádék úgyse raknak ki, majd segítenek...stb

Akinek nem inge ne vegye magára.