Milyen 3 év otthonlét után újra dolgozni?

17# vagyok. Lehet szerencsés vagyok, mert a munkám a hobbim is és egyébként abszolút rugalmas. Nem gond, ha később érek be fél órával, vagy egy órával előbb jövök el. A reggeli ovi/bölcsi járat az enyém, délután a férjem szedi össze a gyerekeket. Nekem az nagyon fárasztó, ha nem együttműködőek reggel és tudom, hogy azért viszonylag időben oda kéne mindenkinek érni, ahol a napját tölti. Na ez eltud fárasztani szellemileg, de ennek meg pont jót tesz nálam, amikor belépek a hangyabolyba (cég) és csettintésre tök mással kell foglalkoznom.

Nekünk csak fizetett segítségünk van (takarító és ha kell bébiszitter), az sok terhet levesz a vállamról, hogy a takarítással nem igen kell foglalkoznom.

A munkahelyem olyan, amilyenné formálom. Tudom, hogy nem mindenhol lehetséges ez, de nagyon sokszor lehetne változtatni. Az elején megállás nélkül rohantam konkrétan, kaptam is egy jó nagy pofont. Utána megtanultam leülni ebédelni, kávézni, vagy csak leülni 10 percre csendben, ha éppen arra van szükségem. Egy munkahely sem ad annyit, hogy megérje kicsinálni magam. Szerintem ha nem érzi jól magát valaki a helyén, túlfárad, stb. el kell gondolkozni a váltáson. Elfáradok szellemileg, mert sokféle munkám van egy nap, sokat kommunikálok, agyalok, tárgyalok különböző partnerekkel (az egysejtűtől az egyetemi kutatóig). Megterhelő, de tudom, hogy utána pl. elmehetek nyugalomban, egyedül vásárolni, ha éppen ahhoz van kedvem, ami pici gyerekekkel nyűglődés volt mindig, amíg otthon voltam velük. De ha egyenesen haza is megyek, jó érzés a találkozás öröme és sokkal minőségibb időnek érzem így az együtt töltött időt, mint amíg itthon voltam velük.

Nem mondom, hogy pörgök nap végén is, de nem is ez a fontos szerintem. A gyerekek is elfáradnak napközben, de nem úgy, ahogy korábban. Nem érzem rosszabbnak/nehezebbnek most azt életemet, mint előttük pl., de nekem akkor sem volt igényem a csendben kanapén tespedés. Ugyanennyire el voltam fáradva, de most pl. én hasznosabbnak élem meg az esti időtöltéseket és próbálom kiélvezni, mert tudom, hogy hamarosan már nem lesz ekkora igényük ránk esténként/hétvégéken. :)