Van itt olyan anyuka, akinek elege van az otthonlétből és már menne dolgozni?

Igen fél éves a babám. De kb a második hónap után így éreztem.

Imádom a lányomat.

Habár nálunk csak egy évig jár "gyes", így ha minden igaz még 6 hónap és dolgozom.

Időnként rámjön ez az érzés,ha pl rosz passzban vagyok én vagy a lányom.

Most lesz 2 éves.

Aztán másnap felkelek,és el sem tudom képzelni a napomat a munkahelyemen,nélküle.

Ingadozik nagyon,hoyg mikor mire vágyom,de valahol mindig visszajutok oda,hoyg nem akarok dolgozni.

Főleg akkor jövök rá,mikor bemegyek a munkahelyemre.

Mindig rájövök,hogy csak a a társaság hiányzik, a munka nem.

Mondjuk én főiskolára járok a lányom mellett levelező tagozaton,nem is tudnék dolgozni is mellette,és egyébként is lassacskán jöhet a tesó.

Jelen!

De úgy néz ki, szeptembertől megy a kisfiam már bölcsibe, amikor 2 éves lesz. Idestova 20 hónapja vagyok itthon, és már elég sok. Ráadásul a környékbeli anyukák nagy többsége is már visszament, így megint egyedül maradtam a sétákra. Jó lenne már egy kis társaság, és az agyi kapacitásomat sem meríti ki az egész napos hol van a kutyus, és mit csinál a cica... :) Kicsit úgy érzem, mintha lebutulnék. Szóval vágyom vissza, igen.

Na meg kisfiamnak sem ártana a társaság.