Mit tennétek a helyemben ha kapnátok egy ilyen lehetőséget és a babátok egy éves lenne?
A régi munkahelyemen, ahol évekkel ezelőtti dolgoztam felajanlotta a főnök hogy legyek társtulajdonos, ehhez vissza kellene mennem dolgozni a baba egy éves kora után.
A férjemmel mindent amink van magunknak köszönhetunk, nem segítenek sem anyagiakban, sem másban a szüleink. A babával sem foglalkoznak.
Ez a lehetőség megvaltoztatna az életünket, sokkal többet tudnék keresni, nagyobb lakásra gyűjthetnenk, ahol a babámnak is saját kuckoja lehet ha majd akkora lesz, nem kellene a pénz miatt aggódnunk.
Viszont amióta felvetodott az ötlet, a sírás folytogat és borzalmasan érzem magam, mert nem tudom elkepzelni hogy ne én legyek vele egész nap. Tudom h sok országban csak pár hónap van szülés után, de megszakad a szívem ha arra gondolok hogy bölcsibe menjen. Valószínűleg egy év múlva is ezek az érzések lennének bennem és tudom ha most kihagyom ezt a lehetőséget lehet soha nem fog ilyen adodni.
A kisfiam és a férjem a mindeneim, levegőt is értük veszek, ugyanakkor valami belül azt súgja h én is létezem, magamra is gondolnom kell. Mindig egy vállalkozásra vagytunk a férjemmel és bárcsak később jött volna ez a lehetőség, de ez tőlem sajnos független.
Kérlek ne bantsanak a szuper anyák, akiknek lehetőségük van az oviig is otthon maradni a gyerekkel ❤️
Én sosem értettem ezt a "most pici, maradj vele" dumát. Két vagy hároméves kora után nem fontos az anyja? Akkor már mehet vissza latastol vakulasig dolgozni?
Lehet hogy többre mennének az anyák, ha korábban visszamennének, lenne stabil állásuk és emiatt rugalmasabb vagy jobb munkahelyük, így a gyerekek későbbi életében is jobban részt vennének, nemcsak a hú de fontos első kettő vagy háromban. És akkor esetleg lenne idő a gyerekkel később is minőségi időt tölteni.
A kötődés egyéves korra stabilizálódik, semmi nem történik ha az anya megfelelő feltételek mellett visszalép a munkaerő piacra.
"Két vagy hároméves kora után nem fontos az anyja?"
A különbség az, hogy 1, az ovi kötelező, 2, oviskorban kezdenek egyre fontosabbá válni a külső kapcsolatok. Egy egyévesnél csak a szülő beszéli be magának, hogy "én már túl kevés vagyok neki". Önáltatás. Persze, ha anyuci egész nap csak menekül a gyereke elől, mert semmit nem tud kezdeni vele, akkor tényleg jobban jár a bölcsivel. Egyébként meg nem. Aki látott már belülről bölcsit és nem csak addig, amíg bedobta a gyereket, az tudja, hogy az csak szükséges rossz lehet, de ezerszer jobb lenne otthon a gyerekeknek.
A bölcsőde nem ordögtől való, aki ott dolgozik azért van ott mert szereti a kicsiket, ezt m@shogy nem lehet csinálni.
A gyerekek is szeretik nagy átlagban, nagyon ritka amelyik a reggeli nem akarom után ne érezné jó magát bent (max fél év után)
Az állandóság mert írta valaki az otthoni felügyeletet, a bölcsiben 2 gondozó váltja egymást, itt is állandóság van.
Nem.
"Megbízom a volt főnökömben, mert tudom h azért szeretné hogy menjek mert ki akarja vonni magát a mindennapi teendőkbol, külföldre költözni a menyasszonyaval, ott céget alapítani, valószínűleg tovább vinni ezt az ötletet, valamint családod is szeretnének alapítani a közeljövőben, ez pedig nem lehetséges így hogy mindennel ő foglalkozik."
Tehát ő férfiként nem tud családot alapítani, mert mindennel ő foglalkozik, ezért inkább lelép külföldre,rád hagyja a "minden munkát". Szerinted, ha neki x mennyiségű munkával gyerek nélkül sincs élete, akkor ugyanazzal a munka mennyiséggel neked mennyi időd fog maradni az 1 éves gyerekedre? Csak kérdem.
Tudom, ne a volt főnöködről beszélgessünk, de ha te ezt úgy képzeled, hogy majd dolgozol max.8-16-ig, akkor nagyon naiv vagy és ki is derült, miért pont te jutottál eszébe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!