Már nem bírom, de nincs lehetőségem váltani. Mit tennétek a helyemben?

Egy gyárban dolgozom, szóval szerintem nem kell magyaráznom, milyen emberek vannak körülöttem jórészt...Van pár normálisabb munkatársam, de sajnos velük nem dolgozok együtt, mármint egy légtérben. Akikkel együtt kell dolgoznom, úgy beszélnek velem, mint egy kutyával, főleg az egyikük, aki még fiatalabb is nálam. Ha néha nem figyelek oda és valami apróbb dolgot elrontok, már egyből úgy ordibál velem, mintha valami katasztrófa történt volna, pedig szó sincs ilyenről. Már azt is ő dönti el, mikor mehetek ki szünetekre, meg mennyi ideig lehetek kint, ha 2 perccel később érek vissza, nekem áll és kiabál velem, úgy viselkedik, mintha a főnököm lenne, pedig ugyanabban a pozícióban vagyunk. Visszaszólni nem nagyon merek neki, mert csak az lenne belőle, hogy bevédené a másik ember és már ketten veszekednének velem, szólogatnának be. A főnökömnek már nem is akarok szólni, mert előtte egy hasonló emberrel kellett együtt dolgoznom és átrakott máshova, egy normális kolléga mellé, ahol nagyon jól elvoltam pár hétig, de utána ide kerültem. Félek, már így is túl sokat követelőzök, hogy arra a pár hétre átkérettem magam máshova, meg egyébként is kezdem egyre jobban megutálni az egész helyet és legszívesebben ott hagynám az egészet.

Még csak 24 vagyok, de egyre gyakrabban vannak ízületi fájdalmaim, meg mindenféle gondjaim a 12 órán át való állástól, járkálástól, meg hogy ilyen nagy b0zi terméket kell fogdosni, amit alig érek át a kezemmel.

Szeretnék felmondani, de a párom nem talál munkát már lassan fél éve és egyedül tartom el kettőnket, máshova meg hiába adogatom be a jelentkezésemet, vissza se jeleznek.

Már szó szerint rosszullétek gyötörnek, amikor mennem kell dolgozni, már indulás előtt görcsölni kezd a hasam, hányingerem van, a munkahelyen néha sírógörcseim vannak. Nem bírom ezt az egészet.