Mit tennétek a helyemben ha kapnátok egy ilyen lehetőséget és a babátok egy éves lenne?

De miért akarna bevenni a cégbe mikor fel is vehet téged akár több pénzt ígérve mint mikor szülni mentél?

Én azt mondom ne tedd érte tűzbe a kezedet mert megégsz. Az emberek nem szoktak osztozkodni a már összeszedett munkájukból.

Ez hülye példa de te beveszel a házadba társtulajnak ha én beköltözök és kitakarítok minden nap nàlad? Vagy felveszel egy takarítónőt?

Főnöknom (orvos) a babája fel éves korában ment vissza dolgozni, nem engedett meg magának a pozícióját nézve, hogy tovább maradjon. Ott a második félévben az apuka volt anyaságin, utána pedig egy kedves nyugdíjas nénit alkalmaztak a fiukhoz minden nap, amíg csak oviba nem ment 3 évesen. Ez nem opció? Kötődés szempontjából lehet jelentősége, mégiscsak 1 biztos pont, egy ugyanaz a személy, ebben a pici korban ez még fontos.

Az is megfontolando, hogy ha bölcsibe adod, lehet többet lesz beteg, mint nem. Olyankor ki lesz vele, ha te dolgozol?

Anyósom pl azt mesélte, mikor 1 évesen bölcsibe adta a fiát, minden hónapban minimum 1 hetet beteg volt az első évben.. Utána már csak minden 2.honaoban. Neki nem volt más lehetősége, építkeznek, és pénzt csak az első fél évben kapott... Ennek ellenére jó a kapcsolata a fiával na is, 40 év után is, a férjem is teljesen egészséges, barátságos, közvetlen... De anyósom mindig mondja, nem tudja elkepzelni, hogy ilyen picin bölcsibe adta (a mi kisfiúnk is most 1 éves).

Én személy szerint nem mennek vissza. Ha van tőkétek, vállalkozni elkezdhettek 1-2 év múlva is, és lesz időd rá még további 40 évig. A gyerkőc most pici, most van rád nagy szüksége, később majd nem lesz.

Persze a minőség fontosabb mint a mennyiség... De ha magas funkcióban cagy, akkor az aligha jelenti azt, hogy délután 4kor hazamesz és már csak kizárólag a gyereknek szenteled az időt..

Már az egy hatalmas red flag, hogy évek után téged vett elő erre a feladra.

Nem szeretnék részletesen belemenni, mert reggelig írhatnám a tapasztalataimat, de a lényeg: ez tipikusan az a helyzet, ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Én sajnos közeli ismerőst láttam tragikus hirtelenséggel nagyon fiatalon meghalni, aki előtt hatalmas karrier állt volna, mert rengeteget tett érte.

Ez engem akkor és ott olyan mélyen érintett, hogy átértékeltem a most fogalmát, és ezt tök komolyan mondom, hogy semmi nem lenne, ami rávenne, hogy hagyjam ki a gyerekeim első pár évét, ha nem muszáj. Még ha nem is ennyire tragikus a végkifejlett, azt senki nem garantálhatja neked, hogy ez a jelenlegi extra lehetőség pár év múlva nem megy a levesbe, vagy nem adódik még igazán jó lehetőség az életben. Ezeket senki nem tudhatja biztosra, mindegy minek tűnik most.

De a gyereked első pár évét csak most tudod megélni. Szerintem a bölcsit is túlélik, nyilván nem rossz helyre adnád, de ha nekem kéne döntenem, akkor a gyerek. A halálos ágyon nem szoktak azon keseregni az emberek, hogy milyen kár, hogy a gyerekkel voltak és nem dolgoztak többet.

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy biztos azzal adsz meg a gyereknek mindent, ha gazdag leszel?

Persze nem azt mondom, hogy legyetek csóróak, éljetek albérletben egy életen át és szakkorre se legyen penzetek...

De nekem az jön le, hogy így is rendezett anyagi körülményeitek vannak...

Persze van különbség, hogy Horvátországba mész nyaralni, vagy a Karib-tengerhez, télen beéritek a szankozassal vagy mindenképp síelni akar menni a család 1 hétre..

De manapság az ember azt hiszi, minél több pénze van, annál jobb lesz a gyereknek. Pedig a gyerek több törődést, osztatlan figyelmet, együtt töltött időt, osszebujast igényel, mint márkás cipőt pl.