Hogy érintett téged/titeket az, hogy jelentősen lecsökkent a havi bevételetek?

Még csak terhes vagyok, de talán releváns. Most picit 700 alatt kapok talán, cafeteriával. Fél éve volt az 800-820 is, de most készenlétet és túlórát nem tudok vállalni baba mellett, három éves koráig.

Viszont nem szeretnék itthon maradni sokat. Megyek vissza a baba egy éves kora előtt, nem anyagi megfontolásból. Nekem anyum is korán visszament és sok a külföldi rokon, ezért van valamennyi összehasonlítási alapom, és azt látom, hogy a magyar vélekedéssel ellentétben a gyerekek életéhez nem tesz sokat hozzá, ha otthon vagy vele három évet (vagy akár csak kettőt).

Úgyhogy a nálam (picit) jobban kereső férjem is lesz vele otthon pár hónapot (2-3-t), mert ő is szeretne babázni, aztán szerzünk egy bébiszittert.

Mondjuk én kérhetek full-time home-office-t, négy órás munkaidővel, a férjem meg szintén legalább 50%-ban itthon van, nem szoktunk túlórázni (nekem is elég névleges volt az a készenlét), és elég rugalmas, nem túl megfeszülős a munkahelyem.

Nálunk amúgy a bölcsiben azt mondták, hogy az utóbbi időben egyre több a pici gyerek, mióta elindult az infláció, ha 9 hónaposan vinnénk, akkor már nem lógna ki, de a többség kivárja az egy éves kor utáni első szeptembert (itt év közben nem kapsz bölcsit, nekünk meg akkor lesz 1-2 hónapos, szóval várunk egy évet).

Amúgy én sem tudom min spórolnék. Nekünk az orvosi költségek magasak. Meg pl. minden olcsó gyógyszer laktózos. Amúgy meg ilyen elég ad-hoc többszáz ezres kiadásaink vannak, mint légkondi 650 ezerért vagy beépített szekrények 500-ért, plusz közösköltség ingatlan felújításra 450 ezer (három hónap alatt), amit előbb-utóbb úgyis meg kell csináltatni, szóval nem tudom mennyi értelme van halasztani.

Valószínűleg amúgy a ruhákon próbálnék spórolni, meg a cipőkön, most úgyis van elég. De sose tudom, hogy én vagyok béna, vagy tényleg mondjuk 7000 forint körül van egy szoptatós hálóing (vagy elől gombolós), amiből a kórház kér hármat. Miközben amúgy kifolyik a szekrényemből a hálóing és pizsama, mert még az összes megvan, amit általános suli vége óta nem nőttem ki, és azóta kisebb lett a szekrényem.

Egyesek mennyire el vannak tájolva?

Bocsi a kicsit off miatt.

Abba nem gondoltok bele, hogy akinek ilyen magas a fizetése az nem az 50-60nm panelt tartja fenn? Nem annak a hitelét fizeti?

Nem degradálni akarom senki lakhatását, de gondolkodjunk.

Teljesen más kiadásoknal csökken irreálisan sokat a fizetés.

“Félretett milliók”

Savanyú a szőlő, ne haragudj, hogy ezt mondom, de így van.

És korán sem biztos, hogy így van.

Nekem nem ennyit és nem így csökkent, mégis keményen érezzük.

Próbáltunk előre készülni, de másképpen alakult szintén egy építkezés miatt.

Nálunk pont jókor jött a babaváró ( amikor terhes lettem, még nem volt, de még terhesség alatt fel tudtuk venni.. ) ennek egy részével pótoltuk a kiesett részt.

Ha kicsit hamarabb gondolkodom, akkor fizettem volna az Önsegélyezőmbe több pénzt, és onnan pótoltam volna ki.

Ha nincs a babaváró, akkor nagyobb érvágás lett volna a 2. Gyerek érkezése, de így is megy bölcsibe 1,5 évesen.

Pedig “csak” fele a tiednek a különbség.

De ahogy mondjàk, ezt vállaltuk..

Kiböjtöljük.

Emiatt nem megyek egy kisebb ingatlanba..

Nem adom el a kocsimat, de mondjuk nem nyaralunk ott és úgy, mint eddig.

Majd, ha újra dolgozom.

( jah, és senki nem említette, hogy manapság nem annyiból vásárolunk be sem élelmiszer sem ruha esetében, mint amikor eljöttem)

Nekem talán ekkora különbség nem volt, de 550 nettót kaptam még 21-ben, aztán ahhoz képest a 210 gyed vagy mennyi volt egy vicc. Azután az infláció is beütött, így a korábban jónak számító fizetésem se nagy szám már. Annyi, hogy nekem van egy lakásom, amin akkor még volt hitel, én meg tudtam tenni, hogy dolgoztam, mint a gép a 37. hétig, és a csedből származó többletet is mind félretettem, így végtörlesztettem. Azóta a lakáskiadásból származó bevétel nem a hitelre megy, az csak plusz, vagy ha intézni kell valamit, akkor abból szoktam.

Meg nekem a férjem is jól keres, tehát nem voltunk sose kitéve anyagi kockázatnak, de mivel ő dolgozott tovább, kapott közben fizetésemelést is, meg bónuszokat, és céges autót, ami a benzinköltségeket figyelembe véve egy extra spórolást jelentett.

Nálunk úton a második, mindig is kettőt akartunk, kis korkülönbséggel, és a tervem az, hogy a kicsi 2 éves korában megyek vissza dolgozni. Ha nem vesznek vissza, annyi pénzünk akkor is lesz, hogy normálisan tudjunk élni, amíg nem találok munkát, de a végzettségem miatt nem hiszem, hogy ne találnék állást, max nem olyat, ami nagyon kényelmes/sokat fizet. A normális alatt meg arra gondolok, hogy nem csak enni adunk a gyereknek meg ruhát, hanem bármi kell, fizetjük. A nagyobbikat most fejlesztésre kell vinni, ezért visszük, új cipő kell, kap, meg bármi.

A lakásunk 120 nm, tehát nem nyomorgunk, mindenkinek van helye, férjemnek irodája is.

Nálam is hatalmas a különbség. Őszinte legyek? Én fél évig lelki beteg voltam, de komolyan. :) Hogy mondjam. Ha megszokik az ember egy életszínvonalat (és ez nem egyenlő a nagylábon éléss), akkor abból felfelé mozdulni nagyon könnyű, lefelé viszont iszonyat nehéz. Fél év kellett, hogy kicsit megnyugodjak és kialakuljon egy új rendszer. Nálunk szerencsére nagyobb kiadás már nincs, de a CSED végén költöztünk, így egy darabig minden havi minimális megtakarításunkat vitte a házfelújítás, a kerti szerszámok, bútorok, stb. A kettő együtt (jelentős kiadás növekedés jelentős jövedelemcsökkenés mellé) engem totál bestresszelt, dehát a mi döntésünk volt, megoldottuk és én is igyekeztem dolgozni a felfogásomon.

Igazából az lett az alapelvünk, hogy a havi bevételeinket soha ne lépjük át, ne kelljen a megtakarításokhoz nyúlni. Ez eddig jól megy. A hitel törlesztőnket minimalizáltuk a két már semmire sem jó ltp-nk feltörésével és évek óta gyűjtögetünk az egészségpénztárban, így szinte minden gyerekkel kapcsolatos támogatást kihasználunk, a gyed kiegészítést is.

Engem igazából nem az stresszelt, hogy éhen fogunk halni, hanem hogy egyrészt ennyit ér a munka, ami most életem legfontosabb "melója" és az, hogy a megtakarításaink nem növekednek olyan szinten, mint korábban, avagy inkább semennyire.

Én ezt helyre tudtam fejben tenni pár hónap alatt nagyjából úgy érzem azzal, hogy mindenünk megvan, már nincs is szükség arra, hogy ekkora tempóban növesszük a megtakarításainkat, eljött az idő, hogy egy kicsit kiélvezzük az elmúlt évek "megfeszített" munkáját és spórolását.... Megtanultam csak lassítani és élni a mának, ami egy pörgős munkahely után szintén nagyon nehéz volt. Úgy volt, hogy a kislányom 7 hónapos korában visszamegyek részmunkaidőben dolgozni, de nem mentem. Pont ekkor kezdődik az "elsők" korszaka. Ülés, állás, lépegetés, tapsolás, integetés, "táncolás", evés, stb. Számomra hatalmas boldogság ezeket megélni és bár a saját szellemi egészségem miatt mentem volna vissza, nem feltétlenül a pénz miatt, most megtaláltam ebben a korszakban is azt, ami épen tart. Dupláztam. 15 hónapos korában megyek vissza heti 2 napra hamarosan.

Nekem mondjuk segít, hogy a férjemnek fix jövedelme van és megtakarításunk is van, szóval igazából semmilyen téren nincs nyomás, hogy mindenáron vissza kell mennem dolgozni.

Majd alakul mindenkinél...

Csak az első oldali kommnentelet olvastam és árad a “jó indulat” az emberekből 🤣🤣🤣

Nem az a lényeg, hogy ki mennyit keres, hanem, hogy megszoktál egy életvitelt, egy színvonalat, és át kell állni takarékosabb üzemmódra. Ez kinek több, kinek kevesebb. Én nem kerestem annyit, mint a kérdező, de jóval a GYED fölött volt. Kb 100-200 mínusz most havonta. Plusz jött a brutál áremelkedés. Ez nálunk most azt jelenti, hogy nem beledobálok mindent a kosárba, amit megkívánunk, hanem megnézem, hogy kell-e, mennyibe kerül, stb… Azért tudunk enni, és a számlák is be vannak fizetve, a gyerekeknek a sport, ruha stb… belefér. De pl magamnak inkább veszek használt ruhát és jól átgondolom, hogy szükséges-e a megvenni kívánt cuccot. Szóval eléggé szívás, de még mindig jobb, mintha csak a GYES járna.

"Abba nem gondoltok bele, hogy akinek ilyen magas a fizetése az nem az 50-60nm panelt tartja fenn? Nem annak a hitelét fizeti?

Nem degradálni akarom senki lakhatását, de gondolkodjunk."

Gondolkodunk, és nem 100% hogy mindenki más el van tájolva.

1. Ne legyél benne biztos, hogy palotát kell fenntartania ekkora fizetés mellett. Főleg ha a férjnek ilyen bizonytalan a jövedelme.

2. Ekkora fizetést jobb esetben nem a testével keresett, tehát volt annyi esze, hogy átlátta mennyiből kell megélniük majd. Így bizonyára fenn tudják tartani a "palotát" amiben élnek. Számolniuk kellett azzal, hogy sokszor hónapokig csak 250 ezer fog befutni a számlára.

3. A csed és gyed közötti különbség annak is fájdalmas, aki nem 750ezret keresett. (Hát még a gyes.) Ne tegyünk már úgy, mintha ennyi pénzből futná minimum egy rózsadombi

villára. A kiadások nem pár hónapja nőttek meg, a 750ezer meg nem milliós fizetés.

18# Szerintem a kérdés lelki eredetű és kevésbé anyagi. Vagyis nem az a kérdés, hogy éhen halnak-e, ahogy más éhen hal-e ilyen különbséggel, hanem hogy hogy érint!?

Nyilván nem ér váratlan, tudja az ember, hogy mennyi az annyi. Tud rá anyagilag készülni, tervezni, legtöbben meg is teszik. Vagyis éhen halni nem fog, de ettől még érintheti szarul lelkileg a "visszaesés". Én az ilyen kérdéseknél mindig elmondom, hogy azt érinti LELKI értelemben a legkevésbé rosszul, aki megkapja a fizetése 70%-át. Ez azért nem olyan rossz, nem jelent akkora anyagi változást. De aki a fizetése 30%-át kapja GYED-ként annak azért ez tud fájni.

Ha én 900 ezret keresek (mondtam valamit) és kapok 630-at, egy szavam sem lenne. De hogy 900-at keresek és kapok 243.600 forintot, az fáj. Mert nem ehhez szoktam hozzá.

Ahogy másnak is fájna, hogy keresett 300 ezret és nem 210 ezret kapna gyed-ként, hanem csak 100 ezret... Nem ehhez szokott hozzá.

Őszintén, nekem az fáj, hogy olyan helyen dolgoztam ahol a bejelentett fizetésem mesterdiplomával alacsonyabb, mint a pedagógusok bére. Nyilván nem ennyit kaptam, szerintem értitek hogy, de nem mertem szólni. Váltani se mertem, mert biztos munkahely, meg ebben a szektorban máshol is pont így megy.

De most borzasztóan rosszul esik, hogy az egész ország azon van fennakadva mennyire keveset keresnek diplomával a pedagógusok, és nekem a csedem és a gyedem kevesebb lesz, magasabb szintű diplomával, mint azoknak, akiket sajnál az egész ország, hogy nekik mennyire rossz.

5 évig tanultam, 5 évig többet dolgoztam, mint bárki a környezetemben és amikor elmegyek szülni kevesebbet kapok érte, mint egy gyári munkás.

Nagyon rosszul esik, úgy érzem egy csődtömeg vagyok.