Otthon lévő anyukák, nem érzitek magatokat néha "haszontalannak"?

Nem is az, hogy haszontalannak, hanem "csórónak".

Áprilisban múlt 2 éves a fiunk. Én szüléstől itthon vagyok vele (szülés elött 2 nappal még dolgoztam, időre született).

Ma már csak a gyest kapom rá, ami lássuk be a vicc kategória.

Ez a 2 év alatt saját háat vettünk, autókat cseréltünk, elment a megtakarításunk. Mire ezek ki lettek fizetve, a férjem könyvelője elcseszett valamit, nem kicsit, 1 évig fizethetünk a nav fele nem keveset. Emellett a ház illeték, férjem vállalkozásának a havi költsége... minden hónapunk ott kezdődik, hogy -200eFt, és ebben nincs benn a rezsi és a kaja.

Én ehhez pedig hozzájárulok a szaros 36ezer forintommal.

Mire ezek a "turpisságok" kiderültek, megfogant a második babánk. Most itthon vagyok a fiunkkal, a háztartással, a mindennel segítség nélkül 32hetes terhesen. Ha akarnék sem lenne időm/energiám mellettük dolgozni. Pedig a szakmámat tudnám itthonról is.

Emellett amitől félek, kiesik így nekem egy jó 5 év. Ez a szakmámban rengeteg. Havonta vannak új adók, törvények... 5 év alatt meg aztán... emellett a cég ahol dolgoztam az is megszűnt, majd 2 gyerek mellett keresgélhetek új helyet.

Sokszor rámjön a depresszió emiatt

8 év alatt 3 gyereket szültem, a két nagyobbat kis korkülönbséggel, nem is mentem vissza közöttük dolgozni. Haszontalanság érzésem sosem volt, először is, mert én is úgy gondolom (ahogy a férjed), hogy egy gyermeket nevelni, gondozni a legértékesebb dolog, amit csak el tudok képzelni. Egy kisember életét indító el, alakítod Őt, ennél nincs nagyobb felelősség. Ugyanakkor én olyan munkahelyről mentem szülni, ahová előzőleg stabilan bedolgoztam magam, a munkahely maga is nagyon stabil, mindegyik gyerekem után tárt karokkal vártak vissza, de rám bízták, mikor érzem, hogy eljött az ideje. Ez így fantasztikus érzés volt: tudtam, hogy nagyon kell a tudásom, nagyon számítanak rám, sőt, tavaly, a harmadik babám születése után nem sokkal megkerestek, hogy vállaljak el homeoffice-ban egy projektet, amelyet a nyelvi igény miatt csak én tudok elvégezni. Eszméletlenül jó érzés volt. Ehhez persze hozzáadódott az anyagi megbecsültség is, hiszen a fizum is, majd a gyeden is nagyon szép volt (atlagon felüli fizu, majd max. gyed, sőt azon felül a járulékokkal együtt). Úgy érzem ezek mind kellettek ahhoz, hogy ne éreztem haszontalannak magam a gyerekekkel töltött évek alatt. Mondjuk, számomra nagyon fontos volt a fiam születése előtt jóval úgy megalapozni a jövőnket, hogy ne kelljen szoronganom majd a hasonló gondolatok, aggodalmak miatt, mint a kérdezőnek. Eszem ágában nem lett volna az egyetem után minimális munkatapasztalattal szülni. Természetesen különbözőek vagyunk, senkit nem ítélek el, aki máshogyan csinálja, de nem tartom igazán felelős döntésnek.

A harmadik gyerekem most 16 hónapos. Szeptembertől bölcsis lesz, én pedig megyek vissza dolgozni. Mindenféle szempontból helyes döntésnek érzem, nagyon sok volt ez a bezárkózás a szülés/vírus miatt.

Nem érzem magam haszontalannak. A gyereket nevelem, gondozom, a háztartást viszem, ezzel segítek a férjemnek egy megnyugtató otthonba hazatérni, hogy csak pihennie kelljen, de legalábbis tehermentesítem egy csomó feladat alól (amíg én is dolgoztam, a házimunkát fele-fele vittük). Szerintem ez is van olyan értékes, mint GDP-t termelni és idegenek pénztárcáját tömni.

Ennek ellenére szeptemberben a kislányom bölcsibe meg 13 hónaposan, én pedig 4 órában dolgozni, mert sajnos a mi pénztárcánk igenis megérzi a rendes fizetésem hiányát, még úgy is, hogy a max GYED-et kapom.

3-as vagyok

Egyébként nekem is az edzés segít, viszont nulla énidőm van, mert a nagy még nem ovis, de nem alszik délutàn.

Edzés közös program, ő ugrabugrál mellettem..

A félelmem annak szól, hogy nem tudom hogy fogok logisztikázni, most is nehéz.

Nagy kert van (1500nm a kerîtés és az út közt plusz 300, amit nekünk kell rendben tartani)

Gyerekek előtt panelban laktunk 1/4 méretű ingatlanban, îgy fogalmam sincs simán sem mennyi idő munka mellett..

Jah és nem tudok visszamenni, mert messze van, nem tudja senki hozni vinni oviba/ bölcsibe a gyerekeket..

Pedig imàdtam, vàrtak volna és előléptetésre számíthattam volna

#11 nagyon átérzem. Mi a szakmád, ha megkérdezhetem? Én tb és bérügyes vagyok, de hasonlóan félek a munkakereséstől a jövőben.

Kérdező, nekem sokszor a házimunka sem megy. Itthon vagyok egy matrica 13 hónapossal 36 hetes terhesen. Csak ülök a klíma alatt, mert a front miatt olyan a lábam, mint egy elefántté. A fiamnak meg bábozok/mesélek fekve, vagy labdázunk. Terhesség előtt okj-n tanultam, de az is csak nagyjából ment, mikor aludt a gyerkőc, plusz hétvégén mikor babaúszáson volt az apukájával.