Honnan jön ez a tévhit, hogy ha egy gyerek nem ehet rendszeresen nasit, majd titokban zabálni fogja vendégségben és felnőttként kompenzál?

Én is ismerek olyat, akit gyerekként tiltottak otthon mindenféle édességtől, aztán egyszer egy szülinapi gyerekzsúron hányásig tömte magába az édességet, mert végre nem volt felette a szülői kontroll.

Nálunk nem volt tiltva, jó kövér gyerekek is voltunk. Én felnőttként is az vagyok, bár most már javult a helyzet, de igyekszem mértékletes maradni. Ettől függetlenül sajnos berögzült, hogy kb bármikor ehettem nasit, és ezt nehéz levetkőzni. Férjem is nassolós, így még inkább nehéz. :D A gyereknél (1,5 éves) igyekszem figyelni, hogy ne kapjon túl sok édeset, joghurtot is ritkán eszik, többnyire hozzáadott cukortól mentes dolgokat kap, ha van rá lehetőség, sütni/főzni is úgy szoktam, hogy ha tudom, hogy ő is eszik belőle, akkor kevés cukrot teszek bele. De szerintem bizonyos mértékben szoktatni kell őket hozzá. Nem mindennap, és nem korlátlanul, de ha ünneplés van, ugyanúgy kap a tortából. Reggelente tejet iszik, néha teszek bele neki 1 csapott kiskanál macikávé port. Ennyitől nem lesz elhízott... ráadásul be sem pörög a cukortól ezáltal, ellenben az unokatestvérével, aki alig kap édeset, viszont ha kap, akkor olyan, mint akit bedrogoztak, kiabál, visít, fel-alá rohangál.

Nálunk gyerekkoromban volt otthon csoki, nem tiltottak tőle, nem volt semmi különleges benne. Ma se nagyon érdekel, általában nincs itthon, néha megkívánom, olyankor kénytelen vagyok elmenni a boltba, mondjuk nincs messze.

Viszont chipset soha nem kaptam, az valahogy tabu volt a szüleim számára. Amikor elköltöztem tőlük, hosszú évekig küzdöttem az ellen, hogy vegyek mindig chipset, a lehető legnagyobb kiszerelésben. Ebben az a legnagyobb vicc, hogy egyébként nem szeretem, túl sós nekem. Viszont annyira megkívánom azóta is olyan gyakran, a vége általában az, hogy felbontok egy csomaggal, eszek belőle pár darabot, aztán ott áll napokig. Túl sokáig meg nem tárolható felbontottan, mert akkor ehetetlen lesz.

Ma már eljutottam odáig, hogy bár van itthon chips, de már csak a lehető legkisebb csomagolással veszem meg.

Ezt lehet elérni a tiltással: nem szeretem, de mégis kell nekem.

"Viszont chipset soha nem kaptam, az valahogy tabu volt a szüleim számára"

"Ezt lehet elérni a tiltással: nem szeretem, de mégis kell nekem."

Hmm, ezek szerint én tiltom a kaviárt, bélszínt is...stb., mert eszembe se jut venni és enni 🤣

Nem ez a tiltás. A tiltás az, ha két pofára tömöd magadba a gyerek előtt, de neki tilos.

Vagy nincs otthon, de rápirítasz vendégségben is, hogy az tilos.

Ha nincs cukor, csoki a még közösségbe nem járó gyereknek, később pedig mértékkel, az nevelés és ízlésformálás, nem pedig tiltás.

Egyelőre bevállni látszik mindkét gyereknél.

Nagyon nem mindegy, miért nem ehet gyerekként, és milyen magyarázatot kap mellé.

Ahol a szülő maga is helyesen táplálkozik, értelmes magyarázatot ad a mértékletes fogyasztásra, ott nem lesz gond.

A nem kapsz, mert csak dacot szül és rossz vége lesz.

Nem mindegy milyen idős gyerekről van szó. A 12 hónaposom tuti nem fog később kompenzàlni, hogy nem veszek neki dörmit mert azt se tudja miaz.

Egy nagyobb gyereket tiltani mereven nyilvàn màs, ott màr meg kell tanulnia a mértékletességet.

Gyerekként szinte sosem volt otthon édesség. Ha volt, akkor meg mem ehettünk belőle. A mikuláscsomagunkat/húsvéti csokikat is eldugták, és max feltételekhez kötve kaptunk belőle egy-egy valamit. Pl takarítás után. Anyuék viszont este nassolgattak belőle, mikor azt hitték, alszunk.

Így amikor pénzhez jutottam, többnyire édességet vettem. Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy lehessen egy szekrényem tele édességgel, amiből akkor ehetek, amikor akarok.

Sokáig tartott, mire eljutottam oda, hogy nem nassolok csak azért, mert már megtehetem. Van itthon édesség, de nem fogy el azonnal. Már tudok mértéket tartani.

3 hónapos a lányom. Azt tervezem, hogy 2 éves koráig mellőzöm a hozzáadott cukrot az étrendjéből, de később nem tiltanám, csak mértéket szabnék. Így talán nem lesz olyan érdekes, és nem tömi majd magában, ha hozzájut pl vendégségben.

Ismerősi körben is sok pédát látok arra, hogy az eszetlen tiltás rossz eredményt szül. Az egyik családnál a gyerekek a nagyszülőknél ettek titokban édességet, mert otthon tiltva volt. Egy másik családnál a gyerek a közeli áruház táska megőrző szekrényében gyűjtögette az édességet, míg egy rokon meg nem látta. Ki tudja, mióta járt oda a gyerek és raktározott. Bár érdekes, hogy a biztonsági szolgálat nem szólt érte.

#10 vagyok

Azzal egyet tudok érteni hogy nem biztos hogy mindegy Hogy Milyen indokkal nem kap a gyerek rágcsát.

Én egyáltalán nem voltam eltiltva, sose mondták hogy nem szabad vagy tilos. Egyszerűen csak nem volt otthon és anyuék sem ették előttem

Pedig nekem apukám pontosan így járt. Gyerekként minden étel ki volt számolva, nasi csak nagy ritkán volt. Ahogy elköltözött televásárolta ő és az öccse a hűtőt profiterollal és képviselőfánkkal.

Hozzáteszem, hogy én pedig kaptam nasit gyerekként is, mégis édességfüggő vagyok és 100 kiló… Szerintem legfőképp azon múlik, hogy édesszájú-e valaki.

Ez nem ennyire fekete-fehér, hogyha kap ez lesz, ha nem akkor az. Nálunk pl nem "tilos" az édesség DE nem is lehet étkezés helyett azt enni. Nem kap reggelire Dörmit meg kakaóscsigát (ovis), de ha ebéd után kér akkor kap valamit desszertnek. Nyáron kap fagyit. Sokszor eszébe sem jut, pedig mindig van itthon valami nasi. Ha felajánlom, hogy van akkor is nemet mond. Vendégségben is, pedig ehetne, nincs tilva.

Unokatestvére fordítva. Kap otthon édességet, lehet reggelire csokit enni stb. Mégis amikor vendégség van csak úgy tömi magába, mert éhes, de nyilván finomabb a csoki mint a húsleves 🤷🏼‍♀️. Nincs kontroll, nem is eszik szinte csak édességet (kisiskolás).