Felpofoztam, magamra sem ismerek. Mit csináljak? Kérjek bocsánatot?

A nagylányom 9 éves lesz szeptemberben, elég nehéz eset. Akaratos, hisztis. Egyik percről a másikra képes totál megváltozni. Kicsinek nem volt ilyen, ez az oviban kezdődött. Próbálok mindig nyugodt lenni, de egyszerűen szörnyű, hogy egy nyugodt festésből, vagy pancsolásból is képes olyan ordítást csinálni, hogy összehányja magát... Tegnap pl azért sírt másfél órán keresztül, mert este a fürdéshez nem a rózsaszín fürdősót szórtam a vízbe. Előtte délután azért, mert a filctollakat tettem oda a rajzoláshoz, nem a ceruzákat, és azzal kezdtem rajzolni. Ma már délelőtt kezdte, kértem hogy halkabban kicsit, mert a húga alszik (3 hós), erre bement a babaszobába, és a kiságy felett elkezdett sikítani... Akkor még türtőztettem magam, de most ebédkor mondta, hogy mégsem kéri, ami van (előre megbeszélem vele mindig, mit szeretne, szóval nem olyat teszek elé, amihez hozzá sem szagolna). Mondtam, hogy akkor van szendvics, neki az sem kell. Süssek gofrit. Mondtam, hogy biztos nem fogok hozzá most tésztát keverni, meg állni mellette, majd sütök holnap. Erre elkezdte ledobálni a tányérokat, kiborította az asztalon a vizet, csapkodott. Akkor elegem lett, és arcon vágtam, aztán bezavartam a szobájába. Meglepődött nagyon, azonnal csendben maradt. Ez egy órája volt...

Nem tudom, mit tegyek. Bűntudatom is van, de valahol úgy érzem, ez már nagyon régóta érett...