Miért nem hangoztatják jobban, hogy szar az anyaság?

Ronda és undorító? Figyelj, a legszebb, legvonzóbb adottságokkal megáldott nő is el tudja magát úgy hanyagolni (nem csak szépségápolásra gondolok itt), hogy valóban visszataszítóan néz ki, és legelsősorban valószínűleg a savanyú arckifejezése miatt.

átestem haosnlón, mint amit írsz. Az első gyerekem előtt mindig ápolt és tip-top voltam, a szemetet le nem vittem volna melegítőben, kócosan és minimál smink nélkül. Aztán megszületett ő, 24 órából 26-ot igényelt és mivel fel sem merült bennem, hogy ez ne lenne természetes, és ennyit adtam is neki magamból. Ne ma legfontosabb fokmérője a dolognak, de talán elég annyi, hogy jó, ha vízzel megostam az arcom egy nap, alig ettem, azt is úgy, hogy közben őt ringattam, a hajam csomókban hullott, a bőröm vörösen gyulladt folt és foltokban hámlott, a férjemmel hónapokig nme volt egy kettesben töltött óránk. Hogy őszinte legyek, ennyi nem volt elég ahhoz, hogy észhez kapjak, megszültem előbb a kislányomat is. Annyival változott a helyzet, hogy mivel lő lány lett, azt éreztem, rajtam a világ szeme, nekem kell példát mutatnom nőiességből, szépségből, és még háziasszonykodásból is, temrészetesne egyik sem ment, mitől is ment volna, a frusztráció a válás szélére sodort minket. AZtán észbe kaptam. Negyed órával előbb keltem, és mire a gyerekek felébredtek, kihoztam magamból a mindig aktuális maximumot. Már jobban indult a nap. Elkezdtem meghúzni a határaimat, pl. anyár amindig lehet számítani, ha baj van, de teszem azt a fürdőajtót és wc-t nem lehet rámnyitni, és kész, amíg nem folyik vér. Szép, szép az együttalvás, de ha emiatt anyáék elválnak, mert bealszom mellettetek, és mire kiérek, apa is alszik mrá, akkor inkább tanuljatok meg szépen egyedül elaludni. És még sorolhatnám. Nem kellett pár hónapnál több, visszanyertem a régi külsőm, a régi női önbecsülésemet, a férjem újra szerelmes lett, én is (szerencsére egymásba), és most várom a harmadikat megfogadva, hogy soha többé nem áldozom fel teljesen magamat a gyerekekért, mert nekik sem ez a jó.

Én nem szültem fiatalon, 31 voltam. Es az első évben hol imádtam, hol azt hittem, megdöglök, és olyan is volt, hogy az éjszaka közepén az órák óta vissza nem alvó gyereket az apja kezébe nyomtam, és azt mondtam, csináljon vele, amit akar, de én most alszom, majd átmentem a nappaliba, és nem egeszen három perc alatt bealudtam a padlón.

Szóval igen, amikor épp szar volt, akkor nem volt jó. És olyankor nekem például nem volt minden esetben elég az, hogy a puha talpacskákért még azt is kibírjam, hogy már nem emésztem meg az ételt a kialvatlanságtól. Hisztiztem, és elővettem a férjem, hogy most azonnal aktivizálja magát, mert nekem itt az elég és hagyjanak pihenni. Bejött! De ehhez kell egy férj aki komolyan veszi, hogy a felesége ne legyen az anyaság által kizsigerelvea.