Vannak itt introvertált és/vagy visszahúzodó szülők?

Nem agysebészet, csak logika: engedni kell hadd menjen társaságba, amikor meg kicsi, lehet hordani játszótérre, babaklubba, majd ovistarsakat áthívni, később sportra, szakkörre íratni. Úgyis elválik, milyen személyiseg lesz. Ne erőltesd a társaságot, de próbáld hangsúlyozni hogy jó ha nyitott és barátokat szerez meg élményeket. Arra viszont ne hívd fel a figyelmét, hogy te introvertált vagy mert akkor emögé fog bújni ha nincs kedve pl. edzésre menni vagy számítógépezni akar a közös parkban futkosás helyett.

(van ismeretségben olyan gyerek aki kiválóan felhasználja ezt a dumát, csak hogy Fortnite-ozhasson a barátokkal való sportolás helyett...)

Nálunk én introvertált vagyok, a férjem nem az, de az közös volt bennünk, hogy képtelenek voltunk baba-mama klubba, csiribiri táncházba és egyebekbe vinni a gyereket. Becsületünkre legyen mondva, megpróbáltuk, de annyira feszengtünk a sok lelkes szülő közt, hogy nyilvánvalóvá vált, így a gyerekünk sem fogja élvezni.

Maradt tehát a családban, baráti, ismerősi társaságban való szocializálódás. Mondjuk számomra az nem okozott gondot, hogy oviban, suliban megismerkedjünk, beszélgessünk szülőtársakkal, pl. alsóban suli után, ha a gyerekek kérték, gyakran kimentünk még a parkba, s az évek alatt még baráti viszony is kialakult néhány szülővel.

Hogy emiatt-e, vagy született habitus okán a gyerekünk is olyan, hogy a tömegrendezvényekért nem lelkesedik, de barátokat mindig talált, szóval nem érzem gondnak ezt.

És van már gyereked vagy csak tervben? Nem biztos, hogy a gyereked rád fog hasonlítani, lehet, hogy pont a mindenlébenkanál anyádra vagy a férjed extrémsportoló tesójára.

Aztán egy gyerek sok olyasmire rákényszeríti az embert, amire előtte nem gondolta, hogy képes lesz. Pl. Megkér, hogy mássz vele fel a csúszdára, pedig tériszonyod van, vagy fogócskázzatok a bokrokban mindenki szemere láttára bohócot csinálva magadból valami szerepjáték kapcsán, vagy leülsz mellé a homokozóba, hogy ne egyen homokot, mire egy anyuka tuti megszólít... és aztán ráadásul minden nap találkoztok. Vagy elfut előled az utcán és ordibálsz utána, amit pedig mindig rém cikinek és alpárinak tartottál. Később meg kell hívnod szülinapi zsúrra a barátait vagy őt hívják meg és jönnek a szülők is. És észre sem veszed, de az utcán már minden 3. ember köszön neked, mert a bölcsiből, oviból, suliból, játszótérről, orvosnál már ezerszer láttátok egymást, és a gyereked tuti jobban tudja, hogy ő az xy anyukája/apukája/nagymamája/nagypapája/testvére/bébiszittere vagy az a néni, aki múltkor matricát adott :) Szóval semmit nem kell tenned, csak hagyd magad :)