Kisgyerekes, introvertált anyukák, ti hogy oldjátok megy az egyedüllétet?

Szia! Pont ugyanígy vagyok, mint te! Engem az tolt fel ha egyedül lehetek! Nagyon szeretek is egyedül lenni!

Nekem egy gyerekem van, mellette úgy oldom meg, h amikor alszik akkor az az én időm és olyankor elvonulok. Sajnos a hétvége rosszabb, mert olyankor otthon van a férjem és nem tudok elvonulni, ugyh nekem nagyon strapas olyankor.

Több saját időre és egyedulletre lenne szükségem, de gyerek mellett ez nem megoldható. 3 gyerekkel pedig el is felejtheted.

Nálunk most jó a teso. A nagy már ovis lesz, így remelem h marad egy kis saját idom vagy valahogy meg tudom majd oldani.

Ha 3-at akarsz, akkor minimum 5 évet be kell számítanod, amíg ujra önmagad lehetsz. Tehát a legkissebb gyerek 5 éves koráig, maximum alvásidőt, vagy ha az urad leviszi a gyerekeket a játszóra tudsz magadra fordítani. Meg hogy minden jól és gördülékenyen működjön akkor hajnali 3-4 órás kelést is rá kell szánnod. Ettől függetlenül is sok váratlan helyzettel fogod szembetalálni magad, de jobban fogod venni az akadályokat. Ha nappali emberke vagy, akkor hajnali kelés, ha éjszakai vagy akkor természetesen ez átmegy késő estébe.

Ha hajnalba kelsz, akkor azt megttudod csinálni, hogy ha este 8-ra ágyba rakod a gyereksereget, akkor általában 9-re csend is lesz, és marad akkor 2-3 órád.

Egy teljes délután nem mindig megoldható egy héten.

Ha gyereked lesz, jönni fog magától, hogy az ő igényei az elsők, a szülőké másodlagosak.

Nálunk a párom vigyáz a babára ilyenkor, én meg elmegyek itthonról, vagy elviszi őt sétálni, játszótérre, és egyedül lehetek itthon.

Ha a társad olyan, meg lehet oldani és ebszélni.

Nekem egy van, nemsokára kettő lesz. Szeretek én is egyedül lenni, amellett, hogy imádom a családomat. Igazából nekem könnyű dolgom van, mindkét oldalon első unoka a lányom, anyósomék is, anyámék is imádják. Fiatalok, 50-es éveikben vannak, így bírják vele a tempót. Anyuék közel laknak, hozzájuk néha átugrik a gyerek fél órára, de anyósék a szomszéd településen, ők heti 1 napra elkérik. A lányom meg imád menni (3 éves, kb. 1 éve megy így oda egész napra, reggel viszik, este hozzák), úgyhogy ezzel mindenki nyer. Na, én ilyenkor töltődök.

Hozzáteszem, a kistesót mi is úgy időzítettük, hogy a nagy ovis lesz már (januárra várjuk, most szeptemberben megy oviba a lányom), így azért napközben van egy kis nyugi, amikor alszik a kicsi. Három nekem baromi sok lenne, azt a nyüzsit szerintem nem bírnám.

Alvás idő és hétvégi pár órás kimenők. Persze ezt csak az első egy év után tudtam megcsinálni, mert a fiam félrenyelősen evett, így a párom nem merte egyedül etetni.

Teljesen egyedül nem vagyok sajnos.. Csak úgy, hogy a városban vagyok, vásárolok meg ilyenek. Volt egy időszak, amikor altatás után futottam, na az jó volt, de nem tudtam fenntartani mert ráment az egészségemre.

Kívánom, hogy ha eljön az idő, legyen jó alvó a gyermeked! Az segít a feltöltődésben!

Igaz, még pici a lányunk (3 hónapos múlt most), de nekem is szükségem van a mai napig az olyan "én-időre", amikor egyedül vagyok a gondolataimmal, pihenek, zenét hallgatok, olvasgatok.

Ezt vagyok akkor iktatom be, ha a férjem itthon van, és elmegy a picivel valamerre, vagy ha a nagyszülők/dédszülők unokáznak. Mielőtt megkapom, hogy lepasszolom a gyereket, megjegyezném, hogy maguktól jönnek, sosem én/mi kérjük. Plusz a zenehallgatást séta közben is szoktam, ha egyedül megyek a kicsivel és elalszik, akkor füles be, és képes vagyok így kilométereket sétálni, ő meg nyugodtan alszik. Szerintem fontos azt realizálni, hogy a gyereket nem te EGYEDÜL vállalod, nem neked kell 0-24-es szolgálatban lenned egyedül.