Aki 2 évesen magának való, visszahúzódó, durcás kisgyerek volt, abból nagyobb korára milyen gyerek, kamasz, felnőtt lett?
A lányunk januárban lesz 2. Nem újdonság nála az, hogy visszahúzódó, mindig is ilyen volt. Egyedül jól elvan, akár egy fél órán át is "elolvasgat" egyedül, más gyerekekkel nem igazán szeret lenni.
A hisztije is ilyen: nála a hiszti abból áll, hogy nagyon csúnyán néz és nem szólal meg.
Velünk, a szüleivel aranyos, de az általános viselkedésére az jellemző, hogy szótlan, magának való.
Ez jelenleg nem zavaró, sőt néha egyenesen jó is, hogy ő a legtöbb más gyerekkel ellentétben azzal fejezi ki a legnagyobb hisztit, hogy meg se mukkan, csak a szeme szór villámokat. De vajon milyen lesz később? Ilyen magának való marad? Hogy fog tudni így beilleszkedni közösségekbe? Milyen nagylány lesz majd belőle vajon?
Ilyen az én egyik lányom is, most 3 éves.
Én örülök, hogy ilyen, legalább nem megy oda boldog-boldogtalanhoz beszélgetni (mint a másik lányom, aki a sok dumájával egy csörgőkígyót is megszelídit).
Az ovis beszokás picit nehezen ment, mert zavarta, hogy rajta kívül ott van még 20 gyerek, de már ezen is túlvagyunk.
Nem kell mindenkinek csacsogósnak központi figurának lenni. Én lányom egyébként hiába magának való és zárkózott, nagyon is öntudatos, akarata van (de nem akaratos), amolyan igazi vezető-típus, ez látszik rajta, még így is, hogy nem közösködik másokkal. Szerintem jó ez a természet, ennek is megvannak az előnyei (persze hátrányok is).
A másik lányom, aki a csacsogós, annak is vannak előnyei és hátrányai is.
Esélyes bár, hogy alkati jellegre utal már 2 évesen, hiszen a temperamentum már csecsemő kortól egyénre jellemző, de biztosat nem lehet mondani egy 2 évesről alaptermészetét illetően, de még egy 4 évesről sem.
A 4. életév az, amikor már erősen sejteni lehet az alapvető beállítódást.
(Egyébként, csak zárójelben mondom, a fentiek analógiájára, hogy pszichés betegségeket hasonló okokból nem lehet diagnosztizálni 4 éves kor alatt, sőt, az enyhébbeket 6-7 éves kor alatt sem. Hiszen:... )
Egy ovis, pláne egy még kisebb gyermek még bőven kialakulóban van!
Lehet, hogy introvertált személyiségtípus, ez nem jobb vagy rosszabb az extrovertáltnál. Egyszerűen ilyen és kész. Amit javasolni tudok az én példámon keresztül, hogy soha ne éreztesd vele, hogy nem jó, hogy ő ilyen, ne mond neki, hogy beszéljen többet, fogadd el így, ahogy van. Nálam a szociális fóbia abból alakult ki, hogy senki nem fogadta el az introvertáltságomat és folyamatosan bántottak érte, egész kiskoromban ezt hallgattam, hogy barátkozzak többet, beszélgessek többet, ne szégyenlősködjek, és tessék, meg lett az eredménye, szociális fóbiám lett, nem tudom elfogadni magam, mélyen belém égett, hogy rossz, hogy ilyen vagyok.
28 F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!