Introvertált anyukák! Ti hogy élitek meg az anyaságot?

En is ez a tipus vagyok.

Terhesen nem fogdosott senki, bar nem zavart volna annyira, imadtam a kismamasagom.

Itthon ulos voltam- vagyok azota is, hogy gyerekem lett. Neha miatta, muszajbol mozdulok ki jatszoterre, setalni, jatszohazba. Akkor beszelgetek masokkal, ha kedvem van, de senki nem nyomasztott vele soha. Baba- mama foglalkozos gugyogos helyektol sikitofraszt kapok, oda nem mentunk soha.

Ovis mar, neha az ottani bulik is sok nekem, de miatta valtoztam mar, megyek, de nem szenvedem azert vegig. Tul nyitott sose leszek, de javultam gyerek ota. Ramfert. :-)

Az én hasamat soha senki nem akarta megfogni és férjemen kívül, szóval azért ne éld annyira bele magad. :)

Én introvertált vagyok, de olyan ingerszegény környéken lakunk, hogy örültem volna, ha valaki hozzám szól.

Most képzeld el, hogy egy lakópark, tele CSOK-os 2-3 gyerekes (főleg babás) családokkal, de mindenki elvan a saját is fészkében, a játszón is a "jól eszik?" és "megy bölcsibe" kényszeres megnyilvánulások, de senki sem akart kicsit nyitni, hogy egy kicsit elmélyüljön a kapcsolatunk, és akár felnőtt dolgokról, akár valamilyen lelki problémáról tudjunk beszélgetni, esetleg közös sétáltatásokat szervezni. Nekem nagyon hiányzott a társaság.

Persze ha tudnék vezetni, akkor lehet, hogy észre sem vettem volna ezt a problémát, hanem bevágom a gyereket és viszem ilyen-olyan babaprogramokra, tornákra, úszni stb. De sajna nem vezetek, r-hadt messze mindentől, kp. 1 óra gyalog, szóval nekem kellett volna egy kisebb társaság, akik folyamatosan ott vagyunk egymásnak.