Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Rossz gyerekkorral, introvertá...

Rossz gyerekkorral, introvertált személyiséggel, alapítható nagy család?

Figyelt kérdés
Olyan ember vagyok, akinek a statisztika alapján vagy prostinak, vagy drogosnak kellene lennie, nézve a családi hátteret. Ehelyett eddig 2 diplomám van, férjem, saját házunk. (Ugyan még van rajta hitel) Hamarosan szeretnénk gyereket, de bennem egyre több a félelem. Megállom a helyem a világban, de nem szeretem, vagy inkább nem bízom az emberekben, szívesebben vagyok egyedül, vagy az állataimmal. Mindig több gyermekre vágytam, de félek, hogy ez csak az ideálom, a rossz gyerekkor miatt és a valóságban zavarni fog a sok családtag, konfliktusok, alkalmazkodás. Elbeszélgetek az emberekkel, általában szeretnek is, de nekem a csend, az egyedüllét jelent valódi feltöltődést. Van itt hasonló alkatú anyuka, aki megosztaná velem a tapasztalatát?
2018. szept. 15. 14:57
 1/4 anonim ***** válasza:
Hasonlóak vagyunk. Egy gyerekünk van és egy is marad. Nekünk így elég.
2018. szept. 15. 15:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
100%

Nekem is hasonló a hátterem és a személyiségem de én nem is állom meg a helyem a világban úgy érzem, valahogy nem találom a helyem diploma ide vagy oda.

Régebben én is nagy családra vágytam ki tudja miért, talán hogy nagyobb esély legyen a jó viszonyra valakivel...

De most hogy tényleg itt az ideje már abban is kételkedem hogy egyet is akár fel tudok nevelni úgy hogy egészséges lelkületű felnőtt legyen. Persze a férjem minimum 2-t szeretne maximum 3-at.

Abban egyeztünk meg hogy egy biztosan lesz, aztán meglátjuk hogyan tudunk helytállni.

Szerintem te is meglátod majd 1-nél, hogy bírnál-e még és így tovább.

2018. szept. 15. 15:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
Igennnn.
2018. szept. 15. 16:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

A gyerekkorom nekem se volt egyszerű és én is borzasztö kamasz voltam (őszintén én sem értem hogy nem züllöttem és kallódtam el de nem a szüleimen múlt...), introvertált is avgyok. Nem tudom hogy az évek előrehaladtával vagy a gyerekvállalásnak köszönhetően, de egyre rosszabb a befeléfordulásom..

A gyerekek előtr kezdődtek a gátlásaim, nagyszájú kamaszból csöndes magának való irodista lettem, majd eljöttem szülni, és egy gyermek mellett nagyon boldog voltam, de kmmost már majdnem 5 éve vagyok itthon, kettővel, és napról napra zárkózottabb vagyok. Nem érzem jól magam felnőttek közt, bármit mondok utána megbánom, rondának látom magam, magányos vagyok, és annyira zárkózott, hogy igazábóp változtatni sem akarok ezen

Viszont eljön a nap hogy vissza kell mennem dolgozni ami pokoli nehez lesz, hiszen a gyerekeim adnak egyedul boldogsagot, mellettük biztonságban érzem magam, de ha visszamegyej dolgozni ennek mind vége...ők cseperednek majd, saját életük lesz, nekem pedig ki kell újra nyitni magam, hogy visszaszálljon belém az élet, és bizony ez jóval könnyebb lenne ha nem töltöttem volna ennyi időt itthon. Ezért ha rám hallgatsz, ha valóban Te is ilyen vagy, egy gyerek után menj vissza amit lehet (akar mar 1 eves kora utan) hogy minél kevesebb időt tölts elszigetelve otthon. Attol kesobb nyugodtan vallalhattok tesót, de a kis korkulonbseget szerintem felejtsd el...az enyem nyugis jo kislanyok semmi gond veluk, de igy sem konnyu amiatt amilyen en vagyok.....mindez egy arnyalatnyit hisztisebb testverparral katasztrofa lehet

2018. szept. 15. 21:08
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!