Szerintetek az baj hogy szinte alig látogatjuk egymást a barátaimmal? Ti milyen gyakran szoktátok?

Kiskoromban még bérházban laktunk, ott a parkban ovis korom óta összebarátkoztam 2 lánnyal (volt még pár másik felszínesebb barátság is ebből az időszakból, de ezzel a kettő lánnyal szinte családtagokká nőttünk), minden egyes napot együtt töltöttünk suliidőben is, délután ahogy hazaértünk, hétvégén is szinte egész nap, kérdezés nélkül járkálhattunk egymáshoz (az ottalvás nem volt egyedül megengedve). Aztán kb.12-13 éves koromban ez megváltozott, ketten közülül elköltöztünk, az egyikünk fél országgal odébb, mi meg a város másik végébe. Így azóta csak nyaranta 1-2-szer, és szünetekben találkozunk, valahogy nem marad időnk többre meg mindhárman elég introvertáltak vagyunk, nem szoktunk ide-oda eljárni. Viszont a mai napig ha összefutunk jól elvagyunk, vagy ha arrajárunk ahol a másik lakik bármikor felugrohatumk hozzá, ugyanolyan jó viszonyban maradtunk.

Általánosban is 2 közeli barátnőm volt, velük ugyenez a helyzet, a családjukat már szinte saját családtagként ismertem,és ez az egyikőjükkel a mai napig így van, attól függetlenül hogy szinte csak nyáron tudunk találkozni (akkor viszont sokat), évközben nagyon ritkán a suli miatt.

A mostani osztályomban szintén 2 közeli barátmőm van, mindketten 1 órányi kocsiútra laknak tőlem, így elég ritkán megyünk egymáshoz. Ráadásul ők is introvertáltak, nem nagyon szeretünk kimozdulni, alig várjuk hogy hétvégén kipihenjünk egy nehéz hetet egy könyv/film és egy forró csoki mellett^^ Nem mintha nem találkoznánk szabadidőnkben, hétköznap általában szoktunk ide-oda menni suli után, de viszont hétvégén szinte soha, havonta egyszer, nagyon max kétszer. És szünetekben is látjuk, egymást de azt se szoktuk túlzásba vinni és nem azért mert nem szertjük együtt tölteni az időt, hanem mert mindhárman szeretjük az egyedüllétet, így az hogy nyáron hetente többször találkozunk ki van zárva, van hogy olyankor 1-2 hétig nem is látjuk egymást mert diákmunkázunk, nyaralunk, vagy csak simán pihenünk.

Viszont a szüleimtől folyton hallgatom hogy miért nem keresek több barátot, járok el szórakozni és ide-oda mint a kortársaim, mert szinte minden hétvégén itthon ülök.

Nem értik meg hogy introvertált vagyok, és nem szeretek folyton pörögni, olyan szinten lefáraszt egy hét a suliban a sok ember közt hogy megváltás egy egész hétvégét egyedül tölteni, ahol úgymond "feltöltődök".

De annyiszor mondják ezeket hogy már kezd az idegeimre menni.

Ti hányszor látogatjátok a barátaitokat? Szerintetek is az lenne a normális ha folyton mászkála az ember ide-oda? Miért nem lehet egy ilyen dolgot elfogadni?

17/l