Miért nem érzem jól magam a barátaimmal? Meg úgy általában senkivel sem?

Mindig is csendes voltam, emberek között félénk, elég introvertált. Szeretek egyedül lenni, olvasni, és írni könyveket, rajzolni vagy csak szimplán itthon lenni és elveszni a gondolataimban, teljesen nyugtató dolgokat csinálni. De ez nem azt jelenti hogy unalmas vagyok, ha lenne pénzem és megtehetném akkor járnám a világot, legszivesebben mindent kipróbálnék, főleg a mások számára veszélyesnek vagy őrültségnek tűnő dolgokat. Rengeteg minden érdekel a világgal kapcsolatban, szeretnék minél többet megtudni és minél több nyelven beszélni (angolból már középfog felett vagyok, németet nemrég kezdtem de már elég jól megy, a spanyolba akarok ezután belefogni).

Szeretek itthon lenni és ezekkel foglalkozni,vagy a szabadban lenni és a természetet csodálni, mindig is érdekelt a természet, biológia, kémia, ilyen ágon is tanulok az iskolában.

Mégis, hiába szeretem így eltölteni az időmet, hiányoznak a barátok, olyan barátok akikkel ezeket megoszthatom.

Vannk barátaim, az iskolában 5-6, iskolán kívül 3-4, de egyikőjükkel sem érzem igazán boldognak magam, hosszú távon legalábbis.

Kiskorom óta ilyen vagyok, rengeteg emberrel barátkoztam, a mostani gimnazista osztályomban is ez volt, szinte minden baráti körön, "klikken" végigmentem amíg megállapodtam a mostaninál.(Az introvertáltság ellenére nyitott ember benyomását keltem az új emberekben, valamiért az idegenek felé mindig nyitottabb, barátságosabb vagyok).

És nem volt olyan ember semelyik osztályban sem akivel felhőtlenül jól éreztem magam.A nagy részük túl felszínes, gyerekes és egyszerű, amíg az osztály "okosabb rétege" túl zárkózott és csak a tanulásról tudott beszélni.

A mostani barátaim az "osztály lúzerei", legalábbis így tekintenek rájuk.Szerintem érdekesek, legalább nem tömegemberek, kicsit kilógnak a sorból.Van eszük és humoruk, mégis, sokszor nagyon nincs türelmem hozzájuk amikor a fárasztó vicceikkel jönnek, vagy épp a gyerekes oldalukkal és ami a legzavaróbb, hogy egyikőjükkel sem lehet mélyebb dolgokról beszélgetni. De ettől függetlenül szeretem őket, csak néha tényleg furcsán viselkednek.

Mi a baj velem? Miért nem tudok sehova sem beilleszkedni? Hiába vannak barátaim, tényleg nem érzem azt hogy bárhová is teljesen beilleszkedtem volna. Néha úgy érzem hogy sehogy sem vagyok boldog, ha egyedül vagyok akkor egy idő után hiányzik a társaság,ha a barátaimmal vagyok akkor ugyanígy egy idő után hiányzik az egyedüllét.

Valami baj van velem? Van valaki hasonló helyzetben?

17/l