Egy nagy nullának érzem magam a barátaimmal szemben, miért lett ilyen kicsi az önértékelésem?

TŰNIK.. Pontosan! Rengeteg olyan embert ismerek, akik boldognak tűnnek a Facebookon, meg sikeresnek, meg menő helyen kajalnak, menő emberek társaságában, menő cuccokat hordanak, meg szép autó, szép párkapcsolat.. Aha, és ezt te el is hiszed mindet?! Fele sem igaz nyugi.. példa. Munkatarsnom ez amit fentebb leírtam.. ahogy egyre jobban megismertük egymást, egyre több mindent mondott el.. Úgy gondolja hogy a férje csalja, boldogtalan, szeretetre vágyik, de nincs ki megadja neki. Közben facen, itt nyaraltak, meg ott nyaraltak. Vissza jön dolgozni, panaszkodik h le sem szarta ott sem.. Pár hónapon belül ki is derült h tényleg csalta, el is váltak. Pedig ott is, saját lakás, saját autó, sok pénz, karrier..

Remelem kicsit kinyílik a szemed, mennyire hamisak az emberek! Nem kell rosszul értened magad, mert valszeg tényleg fele sem igaz.

Én egyetem után éreztem így magam.

Se barátnő, se állás, anyámék tartottak el, tengtem-lengtem egész nap, és pont ezért nem volt kedvem sem az ismerőseimmel találkozni, akik csajoznak, dolgoznak, halad az életük.

Mióta dolgozom azóta sokkal inkább rendben vagyok lelkileg, hiába vagyok egyedül, legalább a karrierem tudom építgetni és jut pénz kikapcsolódásra, új dolgokra.

Azóta ismerősökkel is szívesen összefutok, mert nem olyan kérdések jönnek hogy "na mikor fogsz már dolgozni" "mikor diplomázol le", hanem vannak napi sztorik, érdekes történetek, meg látom értelmét az életnek.

Mondjuk én annak egyáltalán nem látom értelmét, hogy elkezdjük a másikat degradálni, meg azzal nyugtatgatni magunkat hogy "neki is szar". Sajnos a magyar mentalitás tipikusan olyan, hogy addig vagyok boldog míg másnak is szar.

Szerintem a lényeg, hogy nem mások életében kell turkálni, nem azt kell nézni hogy nekik milyen jó vagy éppen milyen szar, hanem a sajátunkra kell koncentrálni, azt kell építgetni.

Ha a magad életét éled, építed, akkor előbb utóbb elkezded elérni a céljaid, elkezdesz elégedett lenni magaddal és annál hamarabb fogsz rendbe jönni "lelkileg" is.

Lehet, hogy nincs igazam de nekem úgy tűnik elvesztetted picit az irányt.

Benne voltál korábban egy életben ahol a dolgok olajozottan haladtak valamerre és ebben jól érezted magad. Aztán a dolgok változtak te viszont esetleg az maradtál aki voltál, talán azt mondhatnánk egy helyben vagy. És innen szemlélve mindenki halad valamerre csak te nem. (Én is éltem hasonló dolgokat, ezért merem feltételezni, de nem akarom osztani az észt, neked kell átgondolni hogy van-e benne valami.) Azt gondolom hogy a te nézőpontodból nézve, látszólag ezek a külsőségek zavarnak, de igazából neked magadban kéne rendet tenni. Mi az amit szeretnél az élettől, hosszútávú tervek, miben érzed jól magad, stb. Szerintem az önismeret a kulcs, nekem beletelt pár évbe mire rendbejöttem magammal, felfedeztem új dolgokat amik tartalmat, irányt és célt adtak az életemnek és onnantól kezdve kevésbé zavart mert már az én életem is haladt valamerre. Igen az ismerősök élete másfelé meg az enyém is (és most nem arra célzok hogy nem tartom velük a kapcsolatot). Az önismeretről még annyit, hogy én is azt gondoltam hogy tisztában vagyok magammal, és hogy új dolgokat már nem fogok felfedezni, de nem így lett. Az én életem még látszólag most sincs annyira rendbe mint az ismerősöké de tudom kezelni az érzést, mert látom hogy közben haladok és tudom hogy az eredményeim hosszabb távon fognak beérni. Ettől függetlenül lehet, hogy valóban még magányos is vagy, akár barát/barátnő terén, ez abszolut lehet valós dolog. Nekem is nagyon nehéz volt, mert még csak megbeszélni sem tudtam ezt az ürességet. De én azt gondolom hogy neked elsősorban nem ezeknek a kapcsolatoknak a hiánya a gond. Még ha ezek segítenének is levezetni ezeket a belső feszültségeket, biztos hogy segítene de szerintem nem ez a gond.

És én nem javasolnám hogy kényszerűségből menj bele bármilyen kapcsolatba, mert az több bajt hozhat hosszú távon.

Tarts ki, légy magabiztos, szemléld inkább logikailag mint sem érzelmileg a helyzeted ez segít a kitartásban, várd meg míg beérnek bizonyos válaszok benned, ne akarj feltétlen elébe menni a dolgoknak.

Amit még megértettem a saját életemmel kapcsolatban és talán segíthet, hogy bizonyos dolgoknak tényleg sokáig tart beérni.

Amikor egyik hónapról a másikra fokozatosan üresedett ki az életem az látszólag az akkor meghozott döntésektől függött.

Pedig visszagondolva valójában a korábbi években meghozott döntéseimen is. Sok idő míg egy egy jó vagy akár rossz döntés beérik.

Ilyen döntés volt nálam, hogy hogyan nem építek emberi kapcsolatokat, hogy aztán mikor azzal a maréknyi barátommal és ismerősömmel zátonyra futottam ott áltam egyedül. Nem volt támogatás, új ötletek vagy bárki aki erőt adhatott volna és ez egy több éves folyamat eredménye volt valójában. Ezért javasolnám hogy gondolkozz és építkezz hosszú távon, viszont tudnod kell az irányt és a célokat mit szeretnél.

Remélem segítettem.

Előző vagyok.

Azért felmerül egy sor kérdés, aminek tudatában már jobban be lehetne lőni a választ. Igazából szerintem mindenképp egy "nagy" beszélgetésre lenne szükség ahhoz hogy bárki érdemben segíteni tudjon.

De akkor csak pár kérdés ami eszembe jut, nem kell válaszolnod itt, elég ha te magadnak megválaszolod.

Történt valami fordulópont vagy fokozatosan alakult ki a helyzet?

Ha volt fordulópont mi volt az?

Mi a helyzet a munkáddal?

Szereted csinálni? Jó vagy benne? Megfizetnek? Ha nem, tudnál váltani? Valóban van ok a kissebségi érzésre? Ha van akkor nyílván nem az érzést hanem az okát kell megvizsgálni. Az, hogy ők sikeresek megmondom őszíntén nekem kevés, szerintem ez a te sikertelenségedről szól, legalábbis, hogy így éled meg. Az élet egyelőre úgy hozta, hogy nekik most jól megy de ez nem állandó dolog még ha látszólag most így is lesz, akár pár évig. Még egyszer hangsúlyozom valójában több év mire beérnek a jó vagy rossz dolgok, nézz magadba, gondold át a döntéseid, mi vezetett idáig? Mi az amit igazából szeretnél? Ha tényleg a párkapcsolat például, azzal sincsen semmi baj, csak az ne legyen hogy belemész egy párkapcsolatba mert úgy érzed ez az ami külsőségként hiányzik aztán rájöjj hogy még sem vagy boldog. Mit szeretnél igazából? És mit tudsz megtenni érte? Bármi is legyen a cél nem egyik napról a másikra fog beérni, ezt ne felejtsd el, adjon kitartást. Ha végig gondolod valójában a környezetedben is hosszú folyamatok eredménye volt míg mások elérték ezt az állapotot amiben élnek!

Nekem is voltak olyan időszakaim az életemben amikre nagyon nagyon szívesen nosztalgikusan és vágyakozva gondolok vissza, de arra is rá kellett jönnöm hogy azon túl persze hogy tényleg jó volt, meg emlék meg minden, azon túl igazából azért éreztem akkoriban jól magam mert mozgásban volt az életem, ott voltam és azt csináltam amire ott és akkor szükségem volt. Tehát értem hogy külső dolgokban látod a boldogtalanságod okát, meg abban hogy kissebségi érzésed van, szorongsz emiatt, de nem tudom eléggé hangsúlyozni hogy neked szerintem önismeretre lenne szükséged. Ha egy picit megértenéd saját magad, mindjárt jobban éreznéd az irányt ami felé haladnod kell. Azt nem tudom hogy tudnál szert tenni önismeretre, illetve nem akarom kétségbe vonni, hogy van, de a kérdésedből és a válaszaidból az jön le hogy lenne még mit megértened magaddal kapcsolatban. Amik túlmutatnak akár az én felvetéseimen is és lehet hogy tök más dolgokról van szó valójában. Kitartást és sok sikert kívánok ezen az úton.