Ti beperelnétek az exeteket apaság elismeréséért és gyerektartásért, aki még a terhesség elején megpattan?

Most elvonatkoztatva a háttérsztoritól, tényleg csak a kérdésre válaszolok, ami úgy szól, hogy én beperelném-e az exet az apaság elismeréséért és a gyerektartásért, ha már a terhesség elején lelépett.

Nos, mai eszemmel nem tenném. Persze én is csak a saját esetemből tudok kiindulni, és arra vonatkozik a kijelentésem, hogy mai ésszel már nem tenném, de minden helyzet más, minden ember más, valószínűleg ha másvalakitől született volna az első gyerekem, akkor is másként alakultak volna a dolgok.

A nagyfiam apját az apaság elismeréséért nem kellett perelni, elismerte, hogy ő az apa, együtt is voltunk kb. a terhesség félidejéig. Aztán nagyon elfajult a kapcsolatunk (érzelmi zsarolás, megfélemlítés, fenyegetés, tettlegesség), ezért én vetettem véget a dolognak, de akkor még próbáltam normálisan hozzáállni, és nem akartam akadályozni a gyerekkel való kapcsolattartását. Nem rajtam múlt, hogy ez sem működött.

Az apai elismerő nyilatkozatot minden esetre aláírta a gyerek születése után, na és ez nagyon nagy hiba volt. De úgy voltam vele, hogy ez így a normális, és hogy utána majd fizetni fog gyerektartást, amire igen nagy szükségem volt, mert a gyed-em nagyon kevés volt, és egyedül laktam a fiammal albérletben.

Viszont a kedves apuka a papírok aláírása után úgy eltűnt, hogy 14 éve nem hallottam felőle, fogalmam sincs, hogy hol van. Volt persze bírósági per (gyerekelhelyezés, gyerektartás), de ott sem jelent meg, soha egyetlen fillért nem fizetett a gyerek után, soha nem is tudták rajta behajtani a tartozását, mert semmi nincs a nevén.

Na, most akkor mit értem el vele? Semmit, azt leszámítva, hogy mivel hagytam (sőt, én is akartam ezt), hogy aláírja az apai elismerő nyilatkozatot, attól a pillanattól kezdve jogokat nyert arra, hogy beleszóljon bizonyos dolgokba. Mivel a bíróság nekem adta a kizárólagos felügyeleti jogot (nyilván, mert ki másnak?), olyan sok mindenben nem akadályoz, de minden hivatalos ügyintézéshez hurcolhatom magammal a bírósági végzést, és minden hivatalban végigolvasgatják az egész nyomorult szappanoperát, hogy megtalálják benne azt az egy nyomorék mondatot, ami azt igazolja, hogy én egyedül jogosult vagyok aláírni a gyereket érintő dolgokat. Iskolai beíratás, személyi igazolvány igénylés, lakcímváltozás, stb. És továbbra is van pár dolog, amit egyedül nem intézhetek el. Ilyen például a gyerek nevének megváltoztatása. Az apja anno, az apai elismerő nyilatkozatnál kihisztizte, hogy a gyerek az ő vezetéknevét is megkapja, plusz egy általa választott keresztnevet ELSŐ helyre, utána másodiknak azt, amit én választottam. Én ugyan soha nem mondtam neki rosszat sem a nevéről, sem a vér szerinti apjáról, a gyerek mégis utálja ezt a két nevet, és kb. hétéves korától szeretné, ha ezeket elhagyhatná, de én egyedül erre nem adhatom az áldásomat, kellene hozzá a vér szerinti apja is. Vagy a másik, hogy négy éve külföldre szerettünk volna költözni a férjemmel és a gyerekekkel, de a nagy csak az apja engedélyével költözhetett volna. Mivel ezt nem tudtam megszerezni, és ha elő is tudom keríteni őt magát, az engedélyét akkor sem adta volna meg, így maradtunk itthon.

Arról nem is beszélve, hogy a férjem, aki négyéves kora óta neveli a gyereket, már réges régen szerette volna sajáttá fogadni hivatalosan is, aminek semmi akadálya nem lett volna, ha nincs az a nyomi apai elismerő nyilatkozat. Így viszont csak akkor lehetséges, ha a vér szerinti apa, a férjem és én egyszerre nyilatkozunk róla, hogy ezt akarjuk. Nem sok esélyt látok rá, hogy ez bekövetkezzen a gyerek 18 éves koráig, márpedig ha addig nem történik meg, utána már nem lehet, mert felnőttet nem lehet örökbe fogadni. Pedig a gyerek is és a férjem is azt szeretnék, ha a férjem szerepelne apaként megnevezve az anyakönyvi kivonatban.

Na szóval, most őszintén, mit nyert azzal bárki is, hogy a vér szerinti apa hivatalosan elismerte az apaságot? Fizetni nem fizet, viszont sok mindenben akadályoz pusztán azzal, hogy nem elérhető. Hát a francnak sem hiányzott volna ez, de még azért a havi 10 ezer forintért sem érte volna meg, amit a bíróság megállapított.