Ti beperelnétek az exeteket apaság elismeréséért és gyerektartásért, aki még a terhesség elején megpattan?

Én úgy vagyok vele hiába a törvény, a jogairól lemondott, mikor könnyek közt kiabált velem, majd kisétált az ajtón, elköltözött, letiltott és számot változtatott (én ugyan nem is akartam zaklatni, miután el akarta vetettetni velem a fiunkat, akit addig elmondása szerint annyira szeretett volna, látni sem akartam, olyan dühös voltam).

Egyébként is szerettem, hiányzik és borzasztóan fájna, hisz legalább 1-2 alkalommal akkor elkerülhetetlen lenne találkozni vele.

A gyereket ha érdekli pedig keresse meg felnőttként.

Csak annyira nyüstöl mindenki, kivétel anyám, hogy neki jogai vannak, meg kötelezettségei, meg az jár a gyereknek is.

Nem tudom, de nekem van büszkeségem, hiába nem keresek jól, hogy egy ilyen "apa" és a pénze sem jár senkinek.

Ó és mindezt mások mondták el. "Te sem tudsz róla? " "Te sem láttad?" "Tudtad, hogy elköltözött az anyjától?" A tiltást meg hetek után a régi üziket megnyitva vettem észre. A száma korábban megszűnt, az újat meg ezek után nyilvánvalóan nem adta meg.

Bosszúnak egyébként is szánalmas lenne, és igen, jogokat is kapna vele, amiket nem érdemel meg. Ja, az hiányzik, hogy majd iskolás korában, mikor már nem kell etetni, a fenekét törölni, eszébe jusson valami ostobaság...

Nem csaptam be. Tudta, hogy nem védekezek sehogy. Ő sem tette. Ha kisszéket várt, elbaszta.

Egyébként még a nevekben is rég még voltunk egyezve, legalább 3x átbeszéltük mit tennénk, ha úgy alakul. Azt is tudta, hogy nem megyek abortuszra. Azt mondta szeretne egy fiút (ha lány sem baj). Megkapta 🤷🏻‍♀️

Neki pont, hogy azt nem mondtam el, hogy alacsonyabb a hormonszintem ami nem lett kezelve és vajmi kevés esély volt rá, hogy így összejöjjön. Imádkoztam. Ő egy csoda. Hülye lettem volna lemondani róla!

Na mindegy. Ha esetleg beszélhetnék vele, talán ihletet kapnék, hátha érezném ér-e annyit, vagy sem, de így csak a nyűgöt látom az egészben.