Mit csináljak, ha a férjem rettenetesen viselkedik a lányommal, mióta megszületett a pici? Néha a válást fontolgatom, komolyan.

A nagylányom 17 éves, az apjával 4 éves korában elváltunk. A mostani férjemmel 9 éve vagyunk házasok, teljesen elfogadta a lányomat, jól megvoltak egymással. Viszont amióta megszületett a közös babánk, mintha kicserélték volna... A kicsi fél éves, de a férjem úgy óvja a lányomtól és a barátnőitől, mintha egy félnapos újszülött lenne. Tegnap is sírt a pici, én pont tusoltam, a lányom ment be hozzá, és vette ki a kiságyból. Nem nyugodott meg azonnal, erre a férjem átrohant és elkezdett teli torokból ordítani a lányommal, hogy miért siratja a gyereket, azonnal tegye le. Persze erre csak jobban elkezdett sírni szegény... Ha jön hozzánk a lányom egyik barátnője, már megy a szájhúzogatás, hogy miért ide jönnek, menjenek máshova, itt pici gyerek van. Ugye itt van a hideg, a hó, fagy és nem akarom, hogy ilyen időben a lányom korán reggel biciklivel járjon, főleg hogy novembertől februárig folyamatosan meg van fázva. Ezért úgy szoktuk, hogy reggel én viszem suliba, haza meg vagy az apja hozza, vagy valamelyik barátnője. A férjemnek ilyenkor dolga sincs még a babával, mert alszik. De minden reggel megy a vita, hogy miért nem megy biciklivel, vagy gyalog... Múlt héten már a lányom sírt az iskoláig, hogy miért ekkora baj a férjemnek, hogy néha vele is vagyok, vagy elviszem ide-oda, és hogy elege van az állandó kiabálásokból, vitákból, az apjához akar költözni. Mondtam ezeket a férjemnek utána, aki csak röhög az egészen, meg hogy ez felesleges hiszti. De én is látom, hogy folyamatosan szekálva van a lányom, direkt kötöszködik vele. Ha pedig már ő nem bírja tovább, és visszaszól, azonnal a plafonon van a férjem és ordít.