Amióta megszületett a kislányom rettenetesen rosszakat álmodok, nem tudom mi váltja ki, de megőrülök lassan. Más volt vele így? Bővebben lent

A felelősség sok anyában ezt váltja ki. Én is éreztem hasonlókat, mikor a lányom még picike volt. Amikor megszületett és a mellkasomon altattam, utána meg betettem az ágyába állandóan azt álmodtam hogy leesett a mellkasomról a földre, felébredtem és kerestem, van amikor az ágy alá is benéztem. Aztán mikor mászni kezdett azt álmodtam, hogy mi alszunk és ő meg mászkál a lakásban, veszélyes helyekre nyúlkál, mi meg csak alszunk, nem figyelünk rá, le kéne végre már fektetni. Amikor egyszer leesett az ágyról utána is több napig csak rosszra tudtam gondolni, mi lehetett volna még. Tudom ez nagyon nyomasztó tud lenni, de egy idő után el fog múlni, ha nagyobb lesz a baba, nekem legalább is elmúlt magától.

Szerintem az is közrejátszhat, hogy külföldön élsz, nincs túl nagy társaságod (gondolom), nem tudod lekötni magad. Én is külföldön élek (nem Anglia), sokszor egyedül vagyok és a gondolataim sokszor elterelődtek rossz dolgok felé. De mostmár nincs időm ilyenekre gondolni, mert a lányom már nagyobb, leköti minden időmet, állandóan rá kell figyeljek, egyáltalán nincs időm képzelgésekre.

Előző vagyok. Tényleg elmúlik idővel nálad is.

Mostanában már én is csodálkozok magamon, éppen ma szedtem ki a lányom szájából egy rajzszöget, persze azért végigfutott az agyamon egy továbbszőtt rémtörténet mi lett volna ha nem vettem volna észre. De ennyi volt, nem is borzongtam meg tőle, ment tovább minden. Sajnos ezek a vészhelyzetek idővel olyan sűrűek lesznek hogy hozzászoksz, nem lesz időd gondolkodni rajtuk, csak azon leszel hogy megakadályozd a bajt.