Hogy legyek türelmesebb szülő?

Az elején sem volt meg az összhang köztem és a pici között, de most már úgy érzem kikészít amitől meg egyfolytában utálom magam.Napi 24 órából kb 20 órát tölt velem, az apja este 5-6 körül szokott hazaérni a munkából és akkor 9-ig velünk van, de igazából a fürdetésen kívül nem sok kapcsolat van közöttük,meg talán az esti fogmosás.Amúgy kb olyan mintha ott sem lenne mert a gyerek akkor is folyamatosan rajtam lóg.Éjszaka még ébred kb 6-8 alkalommal volt ez rosszabb is de most már annyira fáradtnak érzem magam, hogy egyszerűen világgá mennék.Mivel párom korán kel így az éjszakás műszak is az enyém.Az első hónapban segített, de látszott hogy nem bírja.Úgy gondoltam pár hónapot kibírok így, aztán majd úgyis átalussza az éjszakát csakhogy azóta eltelt majdnem másfél év és még mindig semmi biztató jel nincs, hogy akarna javulni a helyzet.Miven éjjel nem alszok eleve nem vidoran kelek és hamar elfutja az agyamat az ideg.Jó anyja akarok lenni a gyerekemnek, de folyamatosan bűntudatom van, hogy felkapom rá a vizet,hogy folyamatosan haragszom, hol rá hol meg magamra és nyilván én magam is tudom, hogy ez nem egy normális érzés...Fogalmam sincs hogy legyek türelmesebb.Most 4 hétre el kellett utaznia a páromnak, szóval még az a 4 óra se lesz, hogy legalább olyan érzetem legyen hogy van velünk valaki.Nincs normális életünk sem.Ha este lefektetem akkor ott kell lenni a gyerekkel különben a mai napig fél óránként felkel ellenőrizni ott vagyok e..Hogy lehet ezt elviselni úgy, hogy a gyereknek se legyen rossz?Hogy lehet türelmesnek lenni úgy, hogy közbe ne csavarodjon be az ember?Pillanatnyilag nem opció a bébiszitter,nagyszülők messze élnek szóval valami segítség ,ötlet jó lenne amivel túlélhetővé tudnám tenni mindkettőnk számára a következő 4 hetet.Előre is köszönöm.