Kifordulok önmagamból, amikor itt van az anyám?

Sziasztok!

Olyan problémám van, hogy amikor itt van az én anyám, a gyerekeim nagymamája teljesen kifordulok magamból.

Annyira igyekszem jobb anya lenni, mint ami ő volt nekem, hogy a legrosszabbat hozza ki belőlem. Türelmetlen leszek, értelmetlen dolgokért fegyelmezek. Úgy érzem, hogy bizonyítanom kell és ezzel pont azt érem el, hogy vacakul érzem magam.

Szeretik a nagyijukat, szóval elszakítani nem akarom őket a saját hülyeségem miatt. Inkább én szeretnék ezen változtatni, de sürgősen. Minden alkalommal megfogadom, hogy nem borul el az agyam, de valamiért (nagyon ritka kivétellel) mégis kihozza belőlem ezt a viselkedést.

Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, bár anyám úgy gondolja minden rendben volt. Viszont bőven voltak hiányosságai és vannak dolgok amik miatt vannak negatív érzéseim a gyerekkoromból. És annyira görcsösen szeretném, hogy a gyerekeim ezt ne éljék át. Erre pont olyan leszek, amilyen nem szeretnék.

A menj pszichológushoz és hasonló válaszadók inkább ne írjanak.

Belátom, hogy baj van és segítség kéne nem kioktatás.