Miért fordultam ki teljesen önmagamból? Tudna segíteni valaki? Részletek lent.

Nekem még csak 1 babám van, 5 hónapos.Anyukám azt mondta, hogy 2 gyerek nem sokkal nehezebb, hanem sokkal sokkal sokkal nehezebb!!!Nehéz megtanulni megosztani a figyelmet, nehéz a 2 gyereket ellátni...de azt mondta bele lehet jönni, végül is 5 gyereket szült:))Szerintem biztos természetesek ezek az érzések, még nagyon az elején vagy a picivel!!

Nekem meg sokszor olyan érzéseim vannak, hogy hogy fogom csinálni mikor lesz 2. baba, mert most is sokszor kivagyok, pedig csak 1 van:)

Szia!

Átérzem a gondodat, ezen én is átmentem. A kicsi 3 hós, a nagy 3 éves. Kb 1,5 hónap volt a necces, utána eldöntöttem, változtatok. Én úgy kérek segítséget a családtól (férjem és anyumék), hogy a kicsire hétköznap vigyázzanak heti 3-szor 1,5 órát, addig csavarogni, vagy jáátszóházba megyek a naggyal, hétvégén pedig a naggyal és a férjemmel megyünk el hárman kb 2 órára.

Ezen kívül a kicsivel és a naggyal hármasban minden nap megyünk sétálni. Én a bezártságot nem bírtam, mta kiszabadultam sokkal szebb az élet.

Amúgy el kell hinned magadról, hogy képes vagy rá, tuti, hogy menni fog. Szerintem addig nehéz, amíg a kisebb kb 2 éves nem lesz, ha már tud beszélni, járni, kijöttek a fogai stb, minden könnyebben megy.

Fel a fejjel, ilyen dolgokon csak a jó anyucik gondolkodnak :)

hát nem foglak elítélni, mert én az első babánál is azt éreztem, hogy széthullok, egyszerűen nem vagyok képes erre a feladatra. aztán szerencsére nem nekem lett igazam:-)))

ha hiszed, ha nem, ez bizony a hormonok játéka, nem került el a szülés utáni depresszió, nem csak az első babánál lehet az anyának ilyen "nyavajája"

Először is ne érezd magad kegyeltennek, meg ilyesmi. amiket te most gondolsz, érzel, nem te vagy. Hogy ki fog segíteni? ha néhány hét alatt nem javul a helyzet, egy jó pszichiáter segít a bajodon.

a maximumból meg le kell adnod kicsit. ez nem azt jelenti, hogy hagynod kell, hogy a nagyobbnak baja történjen, amíg éppen a kicsivel foglalkozol, hanem nem próbálsz meg mindent tökéletesen csinálni. ha majd nagyobbak lesznek hagyod, hogy önállóbbak legyenek, veszel egy határidő naplót, és beírsz minden szakkört, edzést, farsangot meg kirándulást, és szépen minden napot megszervezve végig csinálod. Hozzáteszem az fog majd erőt adni, amikor majd látod, hogy ők hogyan néznek egymásra, hogyan játszanak együtt...stb. most biztos rázós lesz egy darabig, de azért még nem kellene szülés után pár héttel azzal foglalkoznod, hogy mi lesz az ovival, sulival. lehetőleg akkor már egyiket sem kell tisztába tenni, etetni, az is lehet, hogy elmondják, hogy mi bajuk van, és nem utolsó sorban alszanak éjjel, így te is kipihent leszel, nem úgy mint most:-)))))

Biztos menni fog! kívánom, a legjobbakat.

Mintha csak magamat olvastam volna. 20 hónap van a két gyerek közt, én akartam, nagyon vártuk mind a két gyereket. Az első gyermek szinte az első perctől aludt éjjel, kb fél órát volt fent, evett, vissza is aludt, 3 hónapos korától ezt is elhagyta. 3 hónapos korától tökéletes napirendje volt, mellette elvégeztem a mérlegképes könyvelő tanfolyamot.

Aztán jött a második. Azt mondják, vele már könnyebb, mert anyuka rutinos, a gyermek is megszokja, hogy nem ő a világ közepe. Hát, nálunk ez nem így volt. Nem tudott szopni, máig sem tudom miért. Szó szerint egész nap szoptattam, a lányom meg a tévé előtt zombult. Éjjel 3 hónapos koráig 3-4 órát fent voltunk, nappal 7-kor kelt a nagyobbik lányom. Kb napi 3-4 órát aludtam hónapokig.

Ja, és a fiam 8 hónapos koráig nappal nem aludt egyáltalán.

Én is százszor elátkoztam magam, hogy miért nem vártunk még. Bár ki gondolta, hogy ilyen problémás lesz? Szerencsére a lányomon látványosan nem mutatkoztak az anyahiány jelei, de sajnos folyton a tévé előtt ült, tele voltam lelkifurdalással, hogy pocsék anya vagyok. Én irigylem azt, aki le tudja passzolni a nagymamának a nagyobbat, én nem tudtam. Ja, és a férjem este 10-kor ért haza a munkából.

Míg az első gyermekkel soha nem voltak ilyen gondolataim, a másodikkal az öngyilkosságot fontolgattam. Végül a férjem felmondott, és elment egy nyugisabb munkahelyre, már 4-kor itthon volt, amit azóta már százszor megbántam, mert az a cég már azóta csődbe ment, és azóta munkanélküli. Maradtam volna nyugton, mi?

Na, ezzel nem dobtalak nagyon fel, ugye? Ne haragudj, csak azért írtam le, hogy lásd, nem vagy egyedül.

Én is csak azt tudom mondani, hogyha teheted, kérj segítséget. Próbáljatok kimozdulni, akár a gyermekekkel együtt is, a változatosság feldobja az embert. Most már jön a jó idő, itt a hosszú hétvége. Menj el kozmetikushoz, tornászni, csináltass új frizurát!

És kitartás, csak az eleje a nehéz, elmúlik ez is hamar.