Úgy érzem nem vagyok való anyának?

Ne foglalkozz ilyen hülyékkel, kis tizenévesek unatkoznak óra alatt, aztán próbálgatják a határaikat arc és név nélkül.

A kérdésedhez: az már előrelépés, hogy felismerted a problémát. Segítség nélkül nagyon nehéz lehet. De hidd el, nagyon jó anya vagy! A megoldás pedig ott van, hogy többet mozdulsz ki. Öltöztesd föl, sétáljatok, hagyd a házimunkát egy picikét. Menj és vásárolj magadnak kicsit, egy hétvégére foglaljatok szobát egy bababarát hotelben. Itt a picit is le tudod foglalni, de nektek is kikapcsolódás lehet. Ülj autóba vagy buszra, sétálj a babával egyet máshol. Járj el baba-mama klubba, vagy babás tó. Itt megismerkedhetsz más anyukákkal, barátnőket szerezhetsz. Ha kialakul olyan jó kapcsolat, egy mozi vagy egy közös vacsora erejéig még akár a babára is megkérheted, hogy vigyázzanak. Ha telik rá, hetente egyszer alkalmazz egy takarítónőt, aki a nagyobb dolgokban segít. Nem olyan őrült összeg, és rengeteg terhet levesz a válladról. Hozzánk is jár, pedig nem vagyunk gazdagok, sőt. A párom azt mondja, hogy sokkal jobban megéri neki az a pénz amit kifizet, de egy jobb hangulatú, kipihentebb, több szabadidővel rendelkező nő várja haza. És nem azért mert nem tudnám megcsinálni vagy nem akarnám, hanem néha egyszerűen túl sok, ami a nyakadban van, főleg, ha nincsen segítséged.

Ugyanez a büdös gyökér válaszoló ugyanezzel engem is letámadott amikor én kérdeztem szülés utáni depresszio témakörben... ne foglalkozz vele, akkor hamarabb eltűnik a francba.

Mindenki érez így... de szerintem ennek nincs köze ahhoz, hogy milyen anya vagy, vagy hogy mindez neked való-e. Teljesen normális, hogy vágysz az ingerekre és ki szeretnél kapcsolni. Nálunk anyukám és a férjem segít nekem, hogy egy-két órára felszabaduljak. Ha el nem is megyek otthonról, de mondjuk beülök a kádba egy könyvvel, ilyesmi...