Az anyukák miért hiszik azt hogy az állatok csakis azért lettek kitalálva, hogy az ő gyerekük szórakoztassák/veszélyeztessék?

A szülőre kell rászólni,nem a gyerekre.Mi városban élünk,kutyán/macskán kívül nem nagyon találkozunk állatokkal.MINDIG rájuk szólok,h meg kell kérdezni a gazdáját a kutyának,h szabad-e megsimogatni.Hozzátenném,h nagyon féltek mind a négyen a kutyáktól,azóta kezdenek kicsit felengedni,mióta egy ismerősünk hatalmas,szelíd berni pásztorát megsimogatták.:)Úgyh én örülök,h már eszükbe jut,h ahelyett,h visítva elbújnának,eszükbe jut,h esetleg megsimogassák.

Egyéb állatnál is mindenképpen a gazdát kérdeznénk először.

Én értem mi a gondod. Nekem van egy kutyám a gyerek mellett. Ettől függetlenül én sem engedem, hogy a fiam más kutyához, akármihez csak úgy odamenjen és elkezdje simogatni. Akkor sem, ha én ismerem a kutyát. Arra tanítom, hogy kérdezze meg a gazdáját, hogy lehet-e. De én is tapasztaltam, hogy csak úgy odajönnek és a kutyámat nyúzzák. Persze ő már hozzá van szokva, de azért én is elvárom, hogy megkérdezzenek előtte. Ennek a másik véglete, mikor látják, hogy kisgyerekkel, kutyával együtt sétálunk, nem megyünk máshoz oda, de jön egy anyuka és elkezd irtózatosan sipítozni, mintha egy emberölő fenevaddal mennék... :S Tényleg az emberekkel van a baj, egyeseknek nincs ki mind a négy kereke.

Persze, ha a te állatod megharapná, megrúgná a gyerekét, aki kérdezés nélkül odament piszkálni a "kedves" anyuka halálosan fel lenne háborodva és azt se tudná hogy fenyegessen téged... hülyék!

Én teljesen megértem a kérdező problémáját, bár én nem találkoztam hasonló esettel, de engem is zavarna a dolog. Kutyám is van, gyerekem is van. A kutya amúgy hamarabb megvolt. Nem egy gyerekbarát kutya, igazából fél tőlük, bár a fiamat szereti, de tőle is tart egy kicsit, csak őt csecsemő korában ismerte meg, amikor még "ártalmatlan" volt, és nem utolsó sorban tudja is róla, hogy a miénk, a gazdáé, őt családtagnak tekinti, meg is nyalogatja meg tényleg nem bántaná sose. Különben mást sem bántana szerintem, mert nem harapós, csak félelmében ugat meg vicsorít. A gyerekektől valamiért nagyon fél, ha lát egy gyereket, akkor már feláll a hátán a szőr és ugat eszeveszetten (de közel nem mer menni). Nálunk talán ezért nem is akarják a gyerekek megsimogatni.

De meg tudom érteni, hogy a kérdezőt zavarja, hogy meg sem kérdezik, hogy szabad-e.

Én a fiamat pici kora óta úgy nevelem, hogy tudja, idegen kutyához nem szabad odamenni. Nagyon szereti az állatokat, minden állatot. De ha lát az utcán egy aranyos kutyát, akkor először is megkérdezi TŐLEM, hogy odamehet-e, én pedig az állat gazdájától kérdezem meg (ha úgy látom jónak), hogy közelről meg lehet-e nézni a kutyust. Erre két féle választ szoktam kapni:

1. "Inkább ne, nem szereti az idegeneket/gyerekeket" - Ilyenkor semmi nem történik, elköszönünk, és tovább megyünk.

2. "Persze, gyere csak kisfiú, simogasd meg bátran!" - Ilyenkor a kisfiam megsimogatja, aztán megyünk tovább.

Persze olyan is volt már, hogy én már eleve nem kérdeztem meg a gazdájától, hogy szabad-e, mert úgy mértem fel, hogy veszélyes lehet, vagy nem tartják tisztán a kutyát, vagy főleg, ha szájkosár van rajta, akkor az nyilván nem véletlen.

De mondjuk nálunk a kutyások is tök jófejek, meg ilyen szempontból a szülők is. A házban is sok kutyás lakik, és tudom, hogy az egyik nagyon nem bírja a gyerekeket, a gazdája meg nagyon jófej, mert pl. a liftnél ha megyek fel gyerekkel plusz ezer szatyorral, akkor mindig előre küld minket, hogy majd küldjük vissza nekik a liftet és kész. A többi kutyussal meg gond nélkül liftezünk, olyankor megy a barátkozás nagyon :)

06.41-esnek.

Én éltem Pesten,most közvetlen mellette "vidéken" és már itt is érezhető,hogy másként bánnak az állatokkal... Nem kell rögtön túlzásokba esni,hogy rasszista vagyok. :D Akinek nem inge ne vegye magára,de ez igenis így van sajnos...