Aki azt állítja gyerek mellett nincs semmire idő tényleg így is éli meg?

Legtöbbször a monotonitás az, ami beszűkíti az időt. Amikor elfogy a lendület, mert minden nap egyforma és nincs ami feldobja a napot. Olyankor van az, hogy csak 5 percre kéne kiszállni a mókuskerékből.

Mondjuk a leírásból nem látom, hogy a férjednek mikor van ideje a hobbijára vagy magára vagy esetleg neked a gyerekre. A délután beosztása kb olyan, mintha nem is lenne gyereked, mert kb csak a férjed van vele.

Oké, számodra jó ez a remdszer, viszomt ha pl a férjed este hétig dolgozna ez az egész megborulna. Nemcsak rajtad múlik.

18 a kérdezőnek lánya van, valószínűleg náluk is megvan a klasszikus apa-lánya viszony, ami ilyenkor már nagyon szoros tud lenni. Márpedig ha ez egy jó apa mellett (a leírtak alapján biztosan az) ki tud alakulni, akkor anyuka a térképről is lemehet pár órára, az sem tűnik fel.

2 évesen már én is úgy lógtam apámon, mint a karácsonyfadísz

De amúgy a válaszokat olvasva. Mindenki azzal jön, hogy mert a férjed.

Hát de alapvetően ez a normális nem?

A gyereknek 2 szülője van.

Az, ha egyesek olyannak szülnek, aki semmivel nem foglalkozik, a gyerekkel sem, az egyéni probléma nem?

Miért ne lehetne a gyerek este az apjával is?

Miért csak az anya kell hogy létezzen?

Az én férjem 28 éves koráig anya pici fia volt, vasalt alsó nadrág a szekrényben, szendvics a táskában, leves kiszedve elé és társai. 28 évig így élt.

Mikor összeköltöztünk elmondtam neki világosan, hogy ennek itt vége, én is dolgozok, ideje hogy önálló legyen. Csodák csodája minden további szó nélkül az elmúlt 7 évben mindent megcsinál, és mintaapja a gyerekeknek, és igenis sokat van velük, mikor nekem programjaim vannak. Cserébe persze ő is megy, ahova akar.

Ahol nincs ez, ott azért a nő is hibás nem?

Nem kell beleszokni a mártírszerepbe.

Nem kifejezetten így élem meg.

Van párom, reggel 8-ra elmegy dolgozni.Napközben megfőzök,mosok és nem abban az időben mikor alszik a gyerek, mert kb 30-45 perc az egész napos alvása.Tehát nem,nem ülök le és lazulok, hanem hajtok ,hogy bele férjen az időbe legalább a kaja feltétele anélkül, hogy folyamatosan nézzem mit csinál a csajom.

Aztán kb 2-3 órát kint töltünk a szabadba sétálunk, játszunk ezt speciel én is élvezem, szeretem nem csak ő.

Este kb 7 fele ér haza, akkor gyorsan neki esek a háznak,porszívózás,rendrakás és fél 9-kor fektetjük a gyerkőcöt.Ha megvan akkor van kb 30 perc egymásra és kezdődik az éjszakai ,,műsor" első felvonása felébred a gyerek, visszaaltatom 20-30 perc alatt.Utána van újabb 30-60 percünk elvileg amikor együtt lehetnénk, csak párom már fáradt ezért általában fekszünk.Én még azért gyorsan felmosok.:D Aztán éjszaka kb 5-6 alkalommal még felkelünk a csajjal, csak mert már megszoktuk és hiányozna.

Szóval ez van.A sport nem fér bele hacsak nem kötöm ki a gyerkőcöt a diófához.

Ez egy másfajta napirend.De amúgy nem szörnyű.

25.

Mi közösen csinálunk egy vállalkozást, de szinte felváltva megyünk el miatta. Amikor én dolgozom a párom vigyázz rájuk, főz, takarít stb., vagy épp fordítva, ő csinálja az ő dolgát és én vagyok a gyerekekkel. Nem mártírkodnak, nem a férjük nem segít, hanem a munkabeosztásuk lehet más.

Nekem sok mindenre nincs időm, amire pedig szeretném, hogy legyen. De nagyon sok mindenre meg szakítok időt, mert azokra még jobban szeretném, hogy legyen :D De be kell látni, hogy mindenre nem jut, hacsak nincs az embernek nagyon sok segítsége.

Nekünk két gyerekünk van, egy 2.5 éves és egy 11 éves. A kicsi nagyon igényli a közös játékot, ez tetézve van nála a dackorszak általam eddig nem ismert, brutális fokozatával, úgyhogy jelenleg nem egyszerű vele a élet. A nagy meg igényli, hogy sokat beszélgessünk, társasozzunk, elmenjünk néha ide-oda. Ja, meg persze tanulni sem árt vele, mert amellett, hogy baromi okos, értelmes gyerek, sajnos dög lusta, noszogatni sajnos muszáj.

Hát nem sok mindenre van úgy idő, hogy hétköznap a kicsivel 5 körül érünk haza a bölcsiből, a férjem inkább 6 felé, itthon is van tennivaló, boltba is kell menni (autónk nincs, viszont annyira "klassz" helyen lakunk, hogy itt minden van, csak normális boltok nincsenek a közelben - sétálóutcás, éttermes, történelmi belvárosos részen lakunk), úgyhogy elég sok idő elmegy a kötelező körökre. A kicsi újabban megint nagyon hülyén alszik, bíztam benne, hogy ő még kitart egy ideig a délutáni alvás mellett, de nincs szerencsém, olyan, mint a bátyja volt ennyi idősen, meg amúgy én is, egyre többször fordul elő, hogy nem alszik délután. Ettől viszont 5-6 körül már extra hisztis, aztán 8-9 között elalszik, viszont sokszor felriad éjjel. Amíg aludt délután, addig nehezen aludt el este, sokszor két óra elment rá lefektetés után, hogy tényleg aludjon is, viszont akkor legalább mélyen aludt reggelig.

Ha a kicsi már alszik este, akkor jön a nagy, hogy játszunk valamit, társasozni például az öccse mellett nem igazán lehet, mert mindig bele akar nyúlni, ő még nem tud velünk játszani ilyeneket, de minket se hagy, szóval csak akkor lehet, ha alszik.

Ha már mindkettő alszik, olyan 10 óra után, akkor jutok el addig, hogy gyors zuhany, aztán ha szerencsém van, éjfélig még tudok olvasni, vagy a férjemmel megnézni egy filmet. Kb. ebben a kétórás sávban tudok azzal foglalkozni, amivel szeretnék. Ebbe sok minden belefér, de sok minden meg nem.

Nyilván a férjemmel megosztjuk a tennivalókat, de akkor sem jut mindkettőnknek mindenre ideje, amire szeretnénk.

Majd könnyebb lesz pár év múlva, de egyelőre ez most elég nehéz. Nem kell furcsállni, ha egy ennyi idős kisgyerek, plusz munka mellett valakinek kevés ideje van saját magára.