Fontos a mesét olvasni a gyereknek?
Csomó anyukától azt hallom, hogy mindennap mesét olvasnak a gyerekeiknek, mert hogy szerintük az fontos, meg altatáshoz egyertelmuen szükséges. Viszont van egy barátnőm, aki tök az ellenkezője, egyszer beszélgettünk, aztán kérdeztem hogy milyen meséket szokott olvasni a lányának és mondta, hogy semmilyet. Bár mi még csak most kezdtünk próbálkozni a babával, így nyilván nem tudhatom, hogy most akkor mi a jó vagy mi nem, csak általában inkább azt hallottam, hogy mindenki olvasni szokott a gyermekének. Azt mondta ő maga is utal olvasni, soha nem is olvasott kb egyetlen könyvet sem el és esze ágában sincs meséket olvasni, pláne nem este, mikor inkább aludnia kéne a gyereknek, ahelyett h ő ül mellette és olvas neki valami bugyuta mesét. Mondta h egyszer az oviban kiemelte az óvónő, hogy mindenképp olvassanak a gyerekeknek, mert az nagyon fontos, aztán külön szólt barátnőmnek is, mert hogy volt valami mesékkel kapcsolatos kérdés játszás közben és a kislánya mondta, hogy náluk nincs mese olvasás. Erre barátnőm megsértődött, hogy ő neki senki ne mondja, hogyan nevelje a saját lányát, és hogy ő egyáltalán nem tartja fontosnak a mese olvasást, úgy hogy nem is fog továbbra sem olvasni.
Szerintetek tényleg ennyire fontos, hogy olvassanak a szülők a gyereküknek vagy sem?
válasza:Szerintem meg gyerekfüggő. Mi a párommal rengeteget olvasunk. Az ő anyukája óvónő, nagyon sokat mesélt neki is nyilván. Nekem soha senki nem olvasott mesét, meg semmit sem, mégis könyvmoly lettem. Fiam néha kérte, olvastam neki, ő abszolút nem lett egy olvasós típus. Ha rájön, meg ami nagyon érdekli, azt elolvassa, de amúgy el van nélküle. Mellesleg szuperintelligens, 5 évesen olyan szókincse volt az óvónők szerint, mint egy 8-10 évesnek, választékosan beszélt mindig is.
A lányaim kifejezetten nem szerették, ha olvasok nekik, főleg nem este. Próbáltam, de nem érdekelte őket. Ehhez képest nagylányom elsős kora óta folyamatosan olvas, minden nap, mai napig szerintem nagyon sokszáz (akár ezer) könyvet olvasott már el. A kicsi eleinte nem szeretett olvasni, kb. 2 éve kapott rá az ízére (most 14 és fél éves), azóta ő is olvas állandóan, bár nem akkora intenzitással mint a nővére.
Szóval: ugyanazok a szülők, nagyszülők; ugyanaz a nevelés; ugyanazok az értékek. Mégis mindháromnak mások az igényei ezen a téren. NEM LEHET kijelenteni, hogy kötelező olvasni a gyereknek, és azt sem hogy teljesen fölösleges. Bízzuk rá, a gyerek nem hülye, csak kicsi. De ettől még tudja, hogy neki mi a jó és mi érdekli.
A barátnőd mondjuk egyszerű mint a faék. Műveletlen és ostoba.
válasza:
válasza:Az én gyeerekem nem szerette. Ha elővettem a könyvet, örült, a képeket szerette nézegetni, de az olvasás nem jött be neki. Amíg pici volt, addig hadonászott, vagy sírt, ha olvastam, amikor nagyobb lett, akkor ő akart "olvasni". Mondjuk engem se kötött le soha a felolvasás, nem élvezem a hangoskönyveket se, egy pillanag alatt elterelődik a figyelmem. Először amúgy azt gondoltam, az én felolvasási technikam a rossz, azért nem szereti a gyerek, de bölcsődében, óvodában is ugyanígy viselkedett.
Ugy aztán egy idő után teljesen abba is hagytam a próbálkozást. Énekelni sokat énekeltünk együtt és történeteket is kitaláltunk a könyvekben levő képekhez.
válasza: válasza:Igen, nagyon fontos a meseolvasás! Még akár kisiskolás korig is.
A barátnőd elég hülyén gondolkodik.
válasza: válasza:Természetesen fontos. A barátnőd elképesztően primitív.
Én kb. 2 hónapos korától már olvastam a kisfiamnak, csak akkor még nem meséket, hanem verseket, mondókákat. (Aztán később már egy csomót fejből mondtam neki, mert annyiszor olvastam, hogy én is megtanultam őket.) Egy éves korában már bőven olvastam neki meséket, és hosszabb, történeteket elmesélő verseket is. Meg is látszik a szókincsén... Óvodában egyöntetű a vélemény, hogy neki van a leggazdagabb szókincse, ő beszél a legválasztékosabban. Ügyelünk a szép kiejtésre is, ez akkor romlik valamennyit, amikor sokat van X.Y. unokatesójával. Kiscsoportos korában anyák napja + évzáró ünnepségre egy mesét tanultak be a gyerekek. Volt egy mesélő szerep, messze ő mondta a legtöbb szöveget, és voltak kis párbeszédek. Először úgy tervezték az óvónők, hogy egyikük lesz a mesélő, aztán eszükbe jutott, hogy ott van a kisfiam, ő erre alkalmas lenne. Alkalmas is volt! Szépen elmondta, feleségem teljesen meg volt hatódva. Később másoknak is simán végigmondta az egész mesét. És hogy mennyire emlékszik rá: most ősszel új óvónő jött a csoportba és egyszer, mellékesen, neki is elmondta ezt a mesét.
Volt időszak, amikor Bogyó és Babóca volt a(z egyik) kedvence. Egyszer tanúja voltam, amikor négy évesen az egyik mesét kívülről szó szerint elmondta úgy, hogy mindig pontosan akkor lapozott, amikor a szöveg szerint lapozni kellett. Ha valaki nem ismerte volna, akár azt is hihette volna, hogy 4 évesen olvas. :DDD
Most már ötéves, legalább másfél éve felnőttekhez hasonló választékossággal és szókinccsel fogalmazza meg gondolatait.
válasza:Akkor értsd, nem valószínű, hogy az értelmi sérültet a zsenitől az olvasás választja el, biztos fel lehet nőni meseolvasás nélkül, mint ahogy számtalan válasz bizonyítja, egyszerűen csak többet ér olvasni.
Nyílván az is más, hogy emellett még valaki mennyit foglalkozik egy gyerekkel.
Egy valamiről mondjuk tuti nem szól a kérdés, nem azért kell olvasni, hogy a későbbiekben “könyvmoly” legyen a gyerek, ehhez szerintem köze nincs.
De az érzelmi intelligenciát tuti fejleszti.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!